Tündérmesék palotája

A Hattyúkirály vagy Mesekirály gúnynevekkel is illetett Őrült Lajos uralkodói ámokfutásának legszebb produktuma Neuschwanstein. A bajor király Wagner nagy tisztelője és pártfogója volt, olyannyira, hogy unokahúgát és egyben jegyesét, Zsófia Sarolta bajor hercegnőt is csak Wagner hősnők nevein szólította. A házasságból nem lett semmi, mert az uralkodó gyakorlatilag egy mesevilágban élt, és esze ágában nem volt abból a valóság kedvéért kiszakadni.

A politika és a közélet a legkevésbé sem érdekelte, elméjét a zenén kívül legfeljebb az építészet nyűgözte le. Vagyonokat költött megálmodott kastélyaira mindaddig, míg miniszterei – mivel az országot eszeveszett építkezéseivel adósságba hajszolta – egyszer csak el nem zárták a pénzcsapot. Előbb fenyegetőzött, majd megpróbált kölcsönkérni, ám nem hogy a Rothschild ház, de még a török szultán sem adott neki kölcsönt.

Végül elmeorvosi felügyelet alatt Berg kastélyába záratták, ahol beköltöztetésének másnapján rejtélyes halált halt. Unokahúga, Sissy halálhírét véve úgy fogalmazott: „Nem volt őrült, mindössze egy álomvilágban élő különc. Sokkal gyengédebben kellett volna vele bánni”. Ha valamit, akkor álmodni azt tudott II. Lajos: meg akarta építeni a Grál-lovagok mondabeli várát. Neuschwanstein kastélyát konkrétan Wagner-operák díszlettervei ihlették, az épület homlokzatát Christian Jank, az udvari színház díszlettervezője rajzolta meg.

Elnevezését is – Új Hattyúkő – természetesen a Lohengrin nyomán kapta. A hattyú motívum a palota számos pontján visszaköszön fából, kőből, rézből megmintázva. A kastély számos karcsú tornya, mint megannyi hattyúnyak nyújtózkodik az ég felé. Az éjkék trónterem márvány mozaikpadlóját mintegy kétmillió kőből rakták ki: ennél a teremnél talán csak a dalnokok csarnoka pompázatosabb. Állítólag a király éjnek idején nem egyszer a Lech hídjának karfájára támaszkodva gyönyörködött az 594 gyertyával megvilágított csarnok messzire sugárzó fényében. S ha mindez nem volna elég csodás, az uralkodó dolgozószobája egy barlangon keresztül közelíthető meg.

A középkort idéző külső ugyanakkor nagyon is modern belsőt rejtett, hiszen az épületet a maga korában legkorszerűbbnek számító épületgépészeti technikákkal szerelték fel: van benne étellift, elektromos csengőrendszer, automata illemhely is, a konyha tűzhelye pedig egyenesen ámulatba ejtő a beépített grillezővel és a tányérmelegítővel. A Mesekirály óhaját, hogy halála után a kastélyt bontsák le, szerencsére figyelmen kívül hagyták. Így történhetett, hogy az épület, ami botránykőnek számított, mert megépítésekor Bajorországot a csőd szélére sodorta, ma az egyik legtöbb bevételt hozó látványosság, melyre évente mintegy másfél millió turista kíváncsi.

szöveg: HOFFMANN NÓRA