Noguchi dohányzóasztal

Orvosi tanulmányait szakította meg a Columbia Egyetemen a szobrászat kedvéért. Az esti művészeti iskolát európai és ázsiai utak követték, ami tovább mélyítette Noguchi identitását: japán-amerikai szülők gyermekeként önmagára, majd munkáira egyaránt a keleti és nyugati világ közötti kapocsként tekintett.

Szobrász volt, de tájépítészként, díszletés bútortervezőként is megmutatkozott a tehetsége. Legyen szó köztéri szoborról, az Unesco párizsi székházának kertjéről vagy bútorról, minden tudásával a japán esztétika és a modernizmus egyesítésére törekedett.

Az 1930-as években készítette el első dohányzóasztalát a Museum of Modern Art igazgatójának ajándékba, majd egy kritika nyomán, miszerint bárki képes háromlábú asztalt tervezni, átdolgozta a designt. Így jött létre a kultikus bútor két azonos faelem egymásra fordításával és az ezekre három ponton támaszkodó üveglappal.

Mint a kövek a japán kertben, a három organikus elem az egyensúlyról és a harmóniáról, a kortárs szobrászat és a mindennapi élet találkozásáról szól. Elévülhetetlen Noguchi érdeme. A posztmodern stílus maradt, a fa felhasználása azonban bővült az idők folyamán, így az asztal ma már világos juhar, dió és fekete kőris változatban is kapható.

Noguchi asztala a sztártervező George Nelson egyik cikkében tűnt fel. Sikerén felbuzdulva az 1940-es években a Hermann Miller gyártani kezdte a tengerentúlon, míg Európában a Vitra jegyzi.

szöveg: FÜZESI ZSUZSA fotó: HERMAN MILLER, ARCHÍV