Vigyázat, tiszta festék!

„Nincs is szebb mese az enyémnél – mondja titokzatos mosollyal vendéglátónk, Hajnal Edit, miközben legapróbb csemetéjét ringatja. – Eredetileg porcelánfestőnek tanultam, de fokozatosan vonzódni kezdtem a fához. Arról ábrándoztam, hogy egyszer majd bútorokkal dolgozhatok. Miután egy amerikai festőösztöndíjat kaptam, egy kiállításon fedezett fel egy hölgy, aki munkát ajánlott a bútorboltjában” – meséli. Edit azóta le sem teszi az ecsetet, s ma már önállóan készít, újít fel bútorokat a férjével, Imrével.

A nappalival közös étkezőben is fehérbe öltöztetve állnak a berendezési tárgyak. Ámulatba ejtő a faragott csipkés faliszekrény, különösen, amikor kiderül, honnan származik.

Az ebédlő székeinél is vállaltam a kényes színt, noha négy különböző korú gyermekünk van. A mesébe illő hangulat azonban apróságokon is múlik! Edit folyton régi tárgyakra vadászik, és persze fel is újítja őket. „A törtfehér bútorzat minden színt elvisel, de számomra úgy a legkönnyebb és legelegánsabb, ha fémes fényű vagy áttetsző tárgyakat választok kiegészítőül” – mutatja Edit.
„A lakásunk középpontja a nappali, itt folytonos a családi nyüzsgés, a picikkel állandóan idelent tartózkodunk – árulja el háziasszonyunk. – Mivel mindig csúsznak, másznak, fontos volt, hogy a fehér laminált padlónk könnyen tisztítható legyen.” A nappali bizonyítja: a mai tárgyak tökéletes összhangba hozhatók a múltbéliekkel, ha mértékkel párosítjuk őket.

A tágas fürdőszobában a fehér mellett homokszín lett uralkodó. A háziaknak ez a helyiség is rengeteg lehetőséget adott a munkálkodásra. „A dupla mosdónk alá csempével körberakott, épített szekrény kerül, melyre Imre szerelt laminált cseresznyeajtókat – kalauzol Edit. – Én persze átfestettem a fát, ahogy a szomszéd kiselejtezett kisszekrényét is, amely remek tárolóhelyül szolgál a falra rögzítve.”

A hálószobából sem hiányozhat a fehér, de itt egy nyugalmat sugalló, pasztell árnyalatot választott hozzá Edit.

Ha többet szeretnél tudni Editék otthonáról, megtalálod az Otthon júliusi számában.