A titok a szeretetben rejlik

Judit már évek óta külföldön élt családjával, mikor egy óbudai lakást örökölt, telis-tele számára használhatatlan holmival. A házat és a régiségeket ezért eladta, viszont ráébredt arra, milyen jó lenne itthon egy szerethető kis ház, különösen arra az esetre, ha hazaköltözne. Végül rengeteg türelem, kitartás és barátok segítették őt hozzá ahhoz, hogy a budai hegyoldalban lévő romos kis nyaralót megszerezze. Ösztöne azt súgta, ez lesz az ő kis Paradicsoma.



MINDENBŐL EGY KICSIT
„Sokféle vagyok, és sok minden érdekel” – kezdi Judit hatalmas mosollyal, de otthonában körülpillantva ez szavak nélkül is azonnal kiderül. Az ötven négyzetméteres házikó valamennyi szegletében elhelyezett legkülönfélébb stílusú képek, szőttesek, könyvek, lámpák, kerámiák alkotnak ízléses egységet. Nem véletlen, hiszen itt mindennek története van. A borostyánnal és fenyőkkel övezett fehér házat ökörvér színű parapet keretezi, zöld ajtókkal.



KI A PIACRA!
Ha pedig vásárol, szinte kizárólag piacra vagy régiségboltba megy. Tárgyait stílusoktól függetlenül, ösztönösen és tetszése szerint párosítja. A kanapé fölötti, zöldeskék fali kárpit egy Hajós utcai üzletben talált filléres textiláru, az ezüsttükör külföldi aukción szerzett darab, míg a fölötte lévő kobaltkék, kínai fali tányérok édesanyjától származnak. Az utcára, illetve erdőre néző szoba Judit hálószobája, amit a népi iparművészeti tárgyak mellett festmények és grafikák díszítenek. A lomtalanított asztalkán 60-as évekbeli kerámiagyűjteményének egyes darabjai. „A Nap utcában volt egy iparművészeti bolt, aminek a kirakatát vágyakozva nézegettem nap mint nap még gyerekkoromban, de sajnos a szüleim nem szerették ezeket a tárgyakat.” Talán ez az emlék jutott eszébe Juditnak, mikor először kilátogatott az időközben bezárt Verseny utcai piacra, ahol szinte ingyen kínálták a zsűrizett kerámiákat.



VENDÉGSZOBA A KERTBEN
A környék szokásainak megfelelően az egykori nyaralót is úgy építették, hogy az egyébként egyszintes ház lakórésze pár lépcsőfokkal magasabban fekszik, mint az udvar felőli oldal, így a lépcső mögött, a kertre nézve kényelmesen elfért a tároló. A vásárláskor Judit még nem sejthette, hogy valamikor majd családjával fog a tágasnak nem nevezhető ingatlanban lakni, így amikor ez bekövetkezett, a másfél szoba bizony nem volt elég a háromtagú famíliának. Ezért a tárolót kényelmes szobává alakították át, ami minden évszakban a nyár színeit idéző, vidám vendégszoba lett, horgolt textíliákkal, retró lámpával, az elmaradhatatlan képekkel, és nem utolsósorban közvetlen kertkapcsolattal. Az itt lakó vendég reggelije pedig a szoba fölötti apró konyhában készül.



AZ A FONTOS, HOGY TETSZIK
Beköltözéskor a lakás eredeti beosztásán semmit nem változtattak, és csak a szükséges és lehetséges mértékben hozták rendbe. Judit nem egy felújított lakásra vágyott, amiben új a konyha vagy a fürdőszoba, neki az apró, míves tárgyak voltak igazán fontosak, amiket a mindennapi életben használ, amik szemet-lelket gyönyörködtetnek.

Torma Beatrix cikkéből
Fotó: Darabos György
Styling: Torma Beatrix

Ha többet olvasnál Judit otthonáról, keresd a folytatást az Otthon júliusi számában.