Nosztalgiából jeles

Szeretem, ha olyan dolgok vannak körülöttem, amelyek megérintenek, megnyugtatnak. Bár nem feltétlenül vagyok kíváncsi a tárgyak pontos történetére, mégis azok, melyeknek múltjuk van, magukért beszélnek, és ezt az érzést váltják ki belőlem. Ezért a világ minden pontján előszeretettel barangolok a helyi bolhapiacokon. Ilyenkor a vásárlásnak sem tudok ellenállni – mesél „gyengéjéről“ a tulajdonosnő. Szerencsére szenvedélyében hűségesen osztozik társa, Ricky is, aki a beszerző körutakra nemcsak szívesen elkíséri feleségét, de segít bepakolni és hazaszállítani az új szerzeményeket. Katarina lakberendezés iránti csillapíthatatlan szenvedélye már négyéves korában megmutatkozott, valamikor akkor, amikor a születésnapi ajándékok között egy babaházat fedezett fel.



KIFEHÉREDVE
A háziasszony legutóbbi ötletének köszönhetően a lak fehérbe öltözött. Nemcsak a falakat, a bútorokat, de még a fapadlót is átfestették. Katarina ugyanis esküszik arra, hogy a fehér kimondottan nyugtató tónus, mely békés alaphangulatot ad. Számára ugyanis az otthon pont a szelídségével, csendességével nyújtja a feltöltődést a mindennapok rengeteg impulzusa után.



HASZNÁLD, NE CSAK GYÖNYÖRKÖDJ!
Katarina szenvedélyesen gyűjti a vitrines szekrényeket, nem véletlen, hogy a lakás számos pontjára helyezett egyet-egyet. Legtöbbjük Franciaországból származó XIX. századi darab, akárcsak a konyha közepén helyet foglaló hatalmas étkezőasztal. Bár érdekes lenne elképzelni, micsoda társalgások folyhattak ennél a muzeális darabnál, Katarina szerint mégis inkább a bútor esztétikai értéke volt fontos a számára.



KATEDRA HELYETT ÜZLET
Katarina elárulja, a ház tereivel foglalkozni neki szinte felér egy meditációval. Megnyugszik, ha futónövényei összekuszálódott leveleit rendezgetheti, ha a frissen vasalt, ropogós ágyneműt felhúzza és a párnákat ízlése szerint sorba rendezi, vagy ha a megfolyt gyertyákat az ablakból a földre helyezheti.
Mostanában azt is élvezi, hogy miután négy lánya közül kettő kirepült, a felszabadult szobákat a maga ízlésére alakít¬hatja. Egyikben selyemmel bevont vagy keményfa vállfákra lógathatja kedvenc ruháit, csipkéit, az antik vasalódeszkát természetesen bármikor elől hagyhatja, és még a kipakolt cipői felpróbálá¬sához sem kapnak kedvet „illetéktelenek”, vagyis a gyerekek, unokák.



Farkas Tatjana cikkéből