Határok nélkül

Barbarának azonnal megtetszett a századfordulón épült polgári ház nagy belmagasságú lakása, melynek nemcsak a központi elhelyezkedése vonzotta, hanem az a lehetőség is, hogy minden válaszfala mozdítható. Párja, György ugyanis – aki előző otthonukat is tervezte – szintén fantáziát látott az erősen lelakott állapotú ingatlanban, és mivel a tartófalak nem akadályozták, teljesen újrarajzolta a két hálószobás, nappalis, külön konyhás lakás beosztását.

Az eredeti, használhatatlan kis előszoba és a korábban szűkös konyha falait lebontották, itt rendezték be az előtérrel közös, főzőszigettel kiegészített kényelmes konyhát, amelyet összenyitottak a nappalival is. A logikus alaprajznak és az ablakok elhelyezkedésének köszönhetően sikerült két hálószobát kialakítani szimmetrikusan, amelyekhez külön fürdőszoba és gardrób is tartozik. Mivel a második fürdőszobának a közösségi tér felől is van bejárata, így a vendégek is ezt használják.

A tágas térérzet növelése érdekében kimondottan ide gyártatták a magas beltéri ajtókat, és hogy a teret a lehető legjobban ki lehessen használni, igyekeztek minél több tolóajtót alkalmazni. Ezek ugyanis lehetőséget nyújtanak az ajtók melletti falak kihasználására mind a négy oldalon, mivel az ajtószárnyak fogadására épített gipszkarton előtétfalak nem csupán látványelemek, de sok tárolóhelyet is biztosítanak.

Szöveg: Pannonhegyi Katalin

Fotó: Székely Péter

A teljes cikk az OTTHON magazin februári lapszámában olvasható.