Egy varázsló birtoka

Palóznak felől érkezve épp nekiütközünk a vadszőlőindák mögé rejtőzött háznak, amelynek egykor tipikus vörös fala mára már egyedülálló itt. A Nosztori patak völgyében épült település udvarait szűk belső kertek jellemzik, mert a lakosság minden hasznosítható területre szőlőt telepített egykor, a házak között megmaradt udvaron pedig inkább baromfit tartottak. Zsókáék nagyszülőktől örökölt házának is keskeny és hosszúkás formájú a hármas tagolású kertje, csak a mandulafán túl, a végében álló régi pajta felé szélesedik ki. Az első részben lévő egykori baromfiudvarnak mára nyoma sincs, helyén fáradtrózsaszín mályvarózsákkal és ágaskodó lila perovszkiákkal övezett pázsit fogadja a vendéget. A nyúlánk virágok alatt rózsaszín „nyuszifül” burjánzik, körülötte, kobaltkék cserepekben színes muskátlik virítanak mindenfelé.
 

HORTENZIA, SZARKALÁB ÉS KECSKERÁGÓ
Az édesen termő fügefa mögül elénk tárul a számomra legkedvesebb rész, a hátsó kert, amelyet a régi pajta határol. A kőfal árnyékában a hortenziák érett pompájukban mutatják magukat. Kérdésemre, hogy miért éppen ők kerültek e falhoz, Zsóka határozott választ ad: kőfal elé hortenziát álmodik az ember, mert üde zöld levelei, súlyos virágai áprilistól novemberig gyönyörködtetnek.
 

VÍZI HANGULAT
A sárgaliliomról elsőként egy németalföldi botanikus emlékezett meg a XVI. században. A holland kertészek azóta több tucatnyi, eltérő színű változatot nemesítettek. A nedvességet kedvelő növényt a csopaki kertben egy messziről odaszállított, régi itató szomszédságába telepítették, akárcsak a csövecskés lila virágú füzényt.
 

REGGELI A KŐPADON
Arrébb, a sokak által legszebb kerti liánnak tartott királykék klemátisz kapaszkodik a pajta falára. A kertből kiásott malomkőből présházak hangulatát idéző asztalkát készítettek, és amíg az időjárás engedi, a pajta árnyékában a kőpadon költik el reggelijüket. A duzzadó bimbójú kék agapantusz már teljes szépségében virágzik a nyári orgona mellett, tövében fehéren fakadó rózsák.