Otthon pöttyökkel

Második otthonként használja az aprócska garzont Fanni, aki munkája miatt akár több napot is eltölt a városban, majd újra visszatér a családhoz balatoni házukba. „Vannak olyan időszakok, amikor hetente több napot is éjt nappallá téve dolgozom, ezért kerestem egy kis nőies kuckót Budapesten.” Fanninak némi tárolóhelyre és az alapfunkciókra volt csupán szüksége. „Nem hiányoznak a tágas terek, hiszen többnyire egyedül tartózkodom itt, de van úgy, hogy a férjem is elkísér a városba, ha éppen itt van dolga, vagy közös programunk van.” Igazi nőies garzon ez bevállalós pöttyös tapétájával, alapvetően semleges tónusú bútoraival, amit kizárólag a halvány rózsaszín színfoltok egészítenek ki.

„A rózsaszín régi vágyam volt, de otthon, érthető okokból, nem vittem be a házba, és itt is csupán visszafogottan, a kiegészítőkön jelenik meg.” Ebből a szempontból az egyetlen bútordarab, ami Fanni romantikus álmait tükrözi, az a komód, amit ő maga hozott a kis lakásba – a tervezővel egyeztetve. „Atilla a berendezés és a dekoráció kiválasztásánál is figyelt arra, hogy megőrizze az összhangot.” 

A pöttyös és csíkos tapéta együttes megjelenése a hálóban, vagy a magasabb ágy, ami a tárolóként is funkcionáló konyhabútoron támaszkodik, mind olyan egyedi megoldások, amelyek különlegessé teszik ezt az aprócska otthont. „A konyha mindent tud, amire az itt töltött idő alatt szükségem lehet. Még egy mosogatógép is elfért a pult alatt – mert bármennyire is elfoglalt vagyok, azért szeretek rendet tartani magam körül. Sőt, egy mosógépnek is jutna hely ugyanitt, bár az ilyen típusú házimunka részemről inkább hétvégére marad.”

A fehérre festett falak és a korábbi hidegburkolat helyére került világos színű, laminált padlótól szinte légiessé vált a nagy belmagasságú tér, amelyet hatásosan mozgatnak meg a markáns mintájú tapéták. Fanni csak finomított az összképen, saját fotóival, kiegészítőivel és a nőies rózsaszínnel formálta a maga képére 
a legkisebb zugot is. Ezektől a hozzáadott értékektől vált igazán személyessé ez a kis lakás, ahol Fanni otthon érezheti magát. 

Szöveg: Szász Katalin Fotó: Csondor Ágnes