Álomotthon a Duna partján

Domboldalban végződő, forgalmas utcára néző telek, a szomszédból átnyúló, arborétumszerű kert – ezzel találta szembe magát Győri-Nagy Hajnal lakberendező, akit a megrendelő korábbi közös munkáik után a teljes építkezés lebonyolításával bízott meg.

A feladat az volt, hogy egy kisgyermekes fiatal pár és egyikük édesanyja számára alkossanak olyan házat, amelyben együtt, de mégis külön élhetnek. Két, egymáshoz L alakban kapcsolódó épület tervei születtek meg Földes László építész tervezőasztalán. A forgalomzaj elleni megoldásként az egyik szárnyat az úttal párhuzamosan, attól zöld zónával elválasztva, amolyan „zajvédő falként” tervezték meg, a másikat pedig erre merőlegesen. A két külön bejárat közös területről nyílik, amelyet a szomszéd telek felől fényáteresztő betonból, LiTra­Con­ból készült fallal takartak el.

Az épület példás harmóniában ötvözi a régi és az új anyagokat, elemeket, technológiákat. Kívülről például nemcsak azért kapott bontott tégla borítást, mert a korszakok lenyomatait magukon viselő, kopott téglák tökéletesen belesimítják az épületet a tájba, hanem azért is, mert időtállóságban sincs párjuk.

Ezenkívül segítségükkel a teherhordó falak vastagsága ötven centiméterre nőtt, ami javítja a ház mikroklímáját. Ugyanez a szerepe a régi tornácok mintájára az épület nagy részén körbefutó, egy méter széles fedett térnek is, amelynek külső oldalát néhol különböző szélességű, látványos farács határolja. Ezekre a tulajdonos rózsát futtatott, folytatva a tervezés során szem előtt tartott környezetbarát gondolkodásmódot.

A két ház építészetileg harmonikus egységet alkot, így nem volt szükség arra, hogy hangsúlyos belsőépítészeti megoldásokkal fokozzák ennek érzetét. Győri-Nagy Hajnal inkább finom összhangra törekedett, például a kert felőli nagy üvegfelületek miatt fontos függönyözést úgy oldotta meg, hogy ugyanabból a fehér anyagból a fiatal párnak modern rolókat gyártatott, az édesanyának pedig lágyan redőződő függönyöket varratott. Egyik épületbelsőben sincsenek markáns stílusjegyek: Hajnal szerint sokkal fontosabb, hogy a tervező a jó arányokat hozza a térbe, hogy megteremtse a személyes atmoszférát, néhány kortárs művészeti alkotással pedig hatásosan megfűszerezheti a látványt.

Ebben az esetben a nagymama elegáns, visszafogott nőiessége és a házaspár fiatalos lendülete volt a vezérfonal a két épület belsejének megtervezésekor. Utóbbiak lakrészében a merész megoldások mellett néhány vidám szín dominál és teremt egyedi hangulatot. Mégis a legnagyobb elismerés, amit tervező kaphat: a lakók több év elteltével is kívül-belül a sajátjuknak érzik a házat, amely korszerűsége mellett szívmelengetően tradicionális jegyeket hordoz.

Szöveg: Serfőző Melinda Fotó: Téglásy Zsuzsa