Nyugalom és harmónia: ilyen egy belsőépítész otthona

Természet közelsége

Buján zöldellő kert és titokzatos fenyves – Aliz sosem unja meg a lakásához tartozó romantikus kőerkélyen elé táruló látványt. Az épület és környezete egy legendás románcnak köszönheti regénybe illő történetét: az 1920-as években épült műteremházat egy szobrászművésznőnek emeltette a kedvese. Szerelmüket bár elsodorta a háború, egykori lakásuk áttört födémmel is megkapó atmoszférájával várta, hogy rátaláljanak. „Majd’ három évig keresgéltem, mire rábukkantam a számunkra ideális lakásra. A házat már ismertem, elbűvölt eklektikus építészeti stílusa, és mivel egy erdő mellől költöztem ide, fontos volt a természet közelsége és a sok fény” – mondta az OTTHON magazinnak a belsőépítész.

A kétszintes elrendezés és a nagy terekben rejlő nyitottság lehetősége egy hangulatos párizsi műteremlakáshoz hasonló otthon megálmodására inspirálta. Noha napfénytetős műterme nincs, az átláthatóság az egész lakásbelsőn érezhető, kezdve a lépcső mentén húzódó óriási üvegfaltól egészen a térérzetet tovább fokozó szülői hálót és fürdőt szeparáló üvegajtókig.

Nyugalmat sugárzó otthon

Fehér és mélyzöld alapszíneivel nyugalmat sugárzó otthonában Aliz ugyanúgy kerülte a konvenciókat, mint az aktuális trendeket: a kortárs designer darabokkal, becsben tartott antik és retró bútorokkal berendezett lakás földszintjén kamasz fiának alakított ki önálló lakosztályt fürdővel és gardróbbal, míg az egybenyitott közösségi terek és Aliz hálója, fürdőszobája az emeleti traktusba került. Az ablakok előtt fák lombkoronája magasodik, így nincs szükség függönyökre, de szerencsére az árnyékolásra szolgáló csodálatos régi spalettákat, kevés régi részlet mellett, sikerült megmenteni a teljes körű átalakítás és gépészeti felújítás során.

„Az időtlen, redukált térrendezés egyre fontosabbá válik számomra. A munkás hétköznapok végén már nem vágyom több vizuális ingerre, ezért rengeteg szép bútortól, kiegészítőtől váltam meg. Évekig foglalkoztam műgyűjtéssel, a lámpákon kívül komoly kollekcióm volt székekből, főleg a két világháború közötti designer darabokból” – mesélte, ám ezek közül is csak a szívének legkedvesebbek költöztek be ide. A terek az elmúlt időszakban is jelesre vizsgáztak: sok más családhoz hasonlóan Alizék sem mozdultak ki otthonról, ám a szabadság élményét így is megkapták napfényes, szellős otthonuktól, a szépítésére kapott extra időt pedig ajándéknak tekintik. Mára Issey cica mellett Alizékat a vágyott nyugalom is mindig hazavárja.

Galériához klikk a képre!

Szöveg: Molnár Éva, fotó: Vikman András, belsőépítész: Matisz Aliz