Megmutatta konyháját Sárközi Ákos: fotók

Amikor a konyha megtelik élettel

Nem mindennapi élmény, amikor egy Michelin-csillagos séf nyit ajtót és invitál az otthonába. A belépő vélt magasztossága gyorsan szertefoszlott és hangos nevetésbe csapott át, amikor Ákos a pesti belvárosi lakás nyitott konyhájába kísért és teátrális mozdulattal, cinkos mosollyal az illatozó kuglófból kicsipegetett lyukra mutatott.

„Mire észrevettük, a gyerekeink megdézsmálták a fotózásra sütött tésztát” – mentegetőzött, majd a fine dining éttermekben uralkodó és a saját magának mérceként felállított igényességről, tökéletességről mesélt. Ám a maga nemében ez a pillanat is tökéletes volt – mert életszerű. Makulátlan tisztaságtól csillogó konyhájuk megtelt élettel és friss kávé illatával, miközben Évivel felszabadult játékossággal és szenvedéllyel avattak be az alkotás és az együtt főzés örömébe.

„A családi tűzhelyről rengeteg kedves emléket őrzök, sokat tébláboltam anyukám körül a lakótelepi konyhában. A kíváncsiság vitt be, jó volt együtt tenni- venni, szagolgatni, kóstolni. A számban érzem az ünnepi asztalról az ausztrál salátának nevezett majonézes káposztasaláta ízét, amit a most százéves, Ausztráliában élő és valamikor szakácsként dolgozó nagymamámtól tanultunk, és ma is kikövetelem a vaníliával és csokoládéöntettel készülő diós süteményt, a jugoszláv krémest” – utazott gondolatban a gyerekkori ízek birodalmába Ákos.

Az otthon központja

„A konyha mindkettőnknek fontos, az otthonunk központja: itt főzünk, beszélgetünk, játszunk, megváltjuk a világot, kergetőzünk is a sziget körül. Most, hogy többet vagyunk itthon, van idő a lakás csinosítására és egymásra. A kenyérsütés micsoda világraszóló divat lett, összehozza a családokat!” – folytatta Évi.

„Az otthoni konyhaforradalom nem most indult. Néhány éve, mióta gazdagabb az alapanyagválaszték, mi, magyarok is nyitottabbak vagyunk, gyűjtjük a recepteket, a kulináris élményeket, nem csak az éttermekben próbálunk ki ismeretlen fogásokat. Mindenkit biztatok, hogy bátran kísérletezzen, a főzés nem misztikum. Ne féljünk hibázni! Néha én is elsózom, kiöntöm, elégetem, de ha hajlandóak vagyunk megtanulni az alapokat és érdeklődők maradunk, a főzés kiapadhatatlan örömforrás” – biztatott Ákos, aki hazaérve boldogan veti le a séf szerepét.

Itthon nem vágyik Wellington bélszínre, szereti nézni Évit, ahogy sürög-forog, és csak gerillaakciókban veszi be a konyhát, amikor a gyerekekkel süteményt sütnek.

Galériához klikk a képre!

Szöveg: Molnár Éva, fotók: Kövesdi Réka, styling: Horváth Vera