Otthon mediterrán stílusban

A Mediterráneum, a Földközi-tenger partvidékének országait jelenti, mely jó néhány, meglehetősen különböző kultúrát foglal magába. Így tehát semmiképpen nem beszélhetünk egyetlen önálló mediterrán stílusról, csakis az egyes régiókra jellemző irányzatokról.
Általánosságban elmondható, hogy a házakat laposabb tető fedi, jellemzően kolostorcseréppel borítva, a falak színe dél felé haladva egyre világosabb. Görögországban már csak fehér, míg a narancsos-vöröses falak spanyol, a sárgásak inkább olasz sajátosságnak mondhatók. A házak tervezésénél alapvető szempont a hőség elleni védelem, az ablakokat ezért fatáblákkal, zsalugáterrel zárják el, a padlóra kerámialap, vagy márvány kerül, szintén hűsítés céljából. Már ebből is látszik, hogy a mediterrán stílusirányzatok itthon azért nem másolhatók egy az egyben, mert a nyaraink ugyan egyre forróbbak, de a téli mínuszokban kellemetlen lehet a hideg padló. Vegyük sorra ezek után az egyes régiók sajátosságait.

Provence-i mediterrán, a szolid
A Földközi-tenger partján, az olasz határ mellett Dél-Franciaországban fekszik Provence tartomány, melyet északról az Alpok hegyláncai ölelnek. Az itteni emberek egyszerű életet élnek, állattartással, növénytermesztéssel foglalkoznak, kedvelik a művészeteket.

Otthonaikat szellős terek, egyszerű fapadló, vagy natúr, matt felületű kő, kavics, tégla borítja, a falakat fehérre, halvány földszínűre festik antikolással, a textíliák is lágy pasztellszínekben pompáznak. Az ablakokban roskadoznak a virágok, a fűszernövények a konyha díszei is egyben. Az otthon középpontjában a tágas konyha és étkező áll, a családi élet színtere, ahol a jellemzően rézből készült konyhai eszközök és kiegészítők mindig szem előtt vannak a falon fellógatva. A bútorok anyaga natúr fa, amit néha halvány színekre pácolnak, illetve fehérre festenek. Régi vagy régies hangulatú kiegészítők, berendezési tárgyak kerülnek a végtelenül egyszerű módon díszített bútorokra.

Spanyol mediterrán, a tüzes
Sok mindent elmond a földrajz és a történelem arról, hogy miért is olyan a spanyol lakberendezés, amilyen. Az ország Európa és Afrika határán fekszik, a római birodalom része volt egykor, de a mór hatás jelei is megmutatkoznak az arab invázió folytán. Nem véletlen tehát a tüzes vöröses-narancsos színhasználat, a gyakran túlburjánzó díszítettség, a monumentalitás és a hatásvadász jelleg. Ez a stílus a gazdagságot az arany gyakori használatával kívánja hangsúlyozni.

A berendezésre a sötét színű faragott fa bútorok, a kovácsoltvas vasalatok, fogantyúk és kiegészítők jellemzőek, továbbá a bőr kárpitok, a növényi ornamentikával díszített lakástextilek, az áttört, csipkézett fémrácsozatok a bútorok ajtaján, illetve önálló térelválasztó elemekben ugyancsak dominálnak. A szellős, visszafogott eleganciájú, friss levendulaillatban fürdő provence-szal szemben itt a fülledt, nehéz, bódító, édes-fűszeres keleti hangulat uralkodik az enteriőrökön.

Olasz mediterrán, az elegáns
A művészetek bölcsője, a formatervezés, a design egyik fellegvára Olaszország, ennek megfelelően a lakberendezésüket is az egyszerű, tökéletesre hangolt elegancia hatja át, az évszázadokon át finomodott ízlésvilág harmonikus élettereket szül.

Az itt élők magas minőségi követelményeket állítanak a felhasznált anyagokkal szemben, a finom, drága textíliák mintázata, textúrája különleges egységet alkot. Itt is megtaláljuk az antikolt festési módot a falak díszítésénél, a színvilág ezen a tájon is a melegebb tónusok felé közelít, okker, narancs, piros, és a bordó is kedvelt. Kőburkolat csak a vizes helyiségekben jellemző, a nappaliban, hálóban inkább fapadlót használnak.

Görög mediterrán, a puritán
A többi mediterrán stílussal ellentétben itt jóval kevesebb színnel dolgoznak, gyakorlatilag a fehér fal, égszínkék fa kettőse határozza meg az irányzatot, a lakástextilek viszont ennek kontrasztjaként nagyon színesek. Ez az a stílusváltozat, amelyet a legkevésbé szoktunk teljes egészében átvenni hazai környezetben, hiszen télen túlságosan hideg lenne számunkra a színek erős, hűsítő hatása miatt.

Nagyon kevés bútort használnak, melyek szigorúan funkcionálisak, puritán módon díszítettek. A falakat durva, érdes felületű vakolat borítja, dekoráció csak elenyésző mennyiségben kerül fel - például egy egyszerű fakereszt formájában. Nagyon visszafogott, egyáltalán nem hivalkodó, letisztult szín és formavilág jellemzi a görög stílust.

A stílusirányzatok alapvető jellemzői:
- Népenként erősen eltérő stílusjegyek
- A ház funkciója a forróság elleni védelem
- Természetes kövek, mázas padlók
- Hazai alkalmazásakor a stílusok jegyeit sokszor összemossák