Egy festői szépségű város: Hallstatt

A felső-ausztriai barokk kisvárost a kínaiak olyannyira megirigyelték, hogy egyszerűen ellopták a városkát. A másolat éppolyan lett, mint bármelyik kínai utánzat: szép, de nem az igazi.

Habár a kínaiak egy dombot is összehordtak a mesterséges tavacska partján, ahová a mesebeli házacskák mását megépítették, nem tudták elérni azt a lenyűgöző hatást, amit az ember a Hallstatti-tó partján érez, amikor a hegycsúcsok tükörképét csodálja a tó kristálytiszta, mozdulatlan víztükrén. Salzkammergut vidékének gyöngyszeme, a hegyoldalba épült városka fa oromdíszes házai vállt vállnak vetve állnak, mintha így próbálnák kiszorítani a településről a járműveket, megőrizve annak friss alpesi levegőjét. A szűk utcácskák ennek köszönhetően gyakorlatilag gyalogos övezetet zárnak közre – olyannyira, hogy Hallstatt sokáig csak öszvérháton vagy a tó felől volt megközelíthető. A csinos kis csónakházak éppoly jellemzők a településre, mint a házfalakra futtatott gyümölcsfák: ilyen helytakarékos megoldást is csak a rendszerető osztrákok találhattak ki. Nemhogy széles autóutaknak, de még kerteknek sem maradt hely, ugyanis az összebújó házak között, amíg nem kerül hólepel alá a táj, ablak köré kanyarodó körtefákat, kaput karéjozó almafákat láthatunk errefelé.

A város fölé magasodik a sziklateraszra épített, gótikus templom. Tóra néző szentélyének külső
falára Szent Kristófnak, az úton levők és a hajósok védőszentjének freskóját festették: vajon hány fohászt küldtek hozzá a víz felől az évszázadok során? A templom egyik legértékesebb kincse egy gótikus szárnyas oltár, ami Máriát ábrázolja, karján a kisded Jézussal. Angyalok csippentik fel aranyos ruhája szegélyét, talán így fejezték ki az egykori mesterek, hogy az istenszülőt nem sározta be a földi világ. Mária balján Szent Katalin, jobbján Szent Borbála, a bányászok védőszentje áll – hiszen Hallstatt bányászváros volt egykor, a só városa. A hétezer évesnél is régebbi, ma is működő sóbánya látogatható. Az interaktív tér remek családi program – siklóval juthatunk fel ide. A hallstatti bazárokban pedig a legkülönfélébb kiszerelésekben kaphatunk sót.

A hallstatti idillbe egy kis bizarrság is belefér. A temető Szent Mihály kápolnájának csontháza újrafogalmazza az elmúláshoz fűződő viszonyunkat. Tíz-tizenöt évente ugyanis kihantolják a sírokat, és a kifehérített koponyákra gót betűkkel ráfestik az elhunyt nevét, születésének és halálának dátumát, mi több: színes, festett virágkoszorúval ékesítik. Az emlékezés különös módja ez, az elmúlással való bátor szembenézés, ami arra figyelmeztet, hogy a halál is az élet része.

Hallstatti-tó felett, az északi Dachstein csúcsainál két barlang is található: a Rieseneishöhle (Óriás Jégbarlang) és a Mammuthöhle. Mindkettőhöz kabinos felvonó visz Obertraunból. A két barlang egyébként egymástól alig több mint félórányi járásra esik. Az óriás jégbarlangban helyenként 25 méter vastag a jég, megcsodálhatjuk a jégcsipkévé dermedt vízsugarakat, egy űrruhát, amit marsi viszonyokra teszteltek, mindemellett egy kilencméteres jégtömböt is. A jégbarlangban nyáron sem emelkedik a hőmérséklet fagypont fölé. A Mammuthöhlében ugyan nincs jég, ám ez a világ egyik legnagyobb és legmélyebb barlangrendszere, aminek felfedezett hatvan kilométeréből egy kilométernyit mutatnak meg vezetett túra során.

Nagyjából két kilométerrel a jégbarlang felett indul a felvonó a Five Fingers (Öt ujj) elnevezésű kilátóhoz, ami nevéhez hűen emberi kezet formáz, s az „ujjhegyekre” kimerészkedve gyönyörködhetünk a lélegzetelállító panorámában. Itt szinte Isten tenyerén érezhetjük magunkat.
Hallstatt-tól nem esik túl messze Bad Ischl, amely híres a Habsburgok nyári kastélyáról, a fürdőjéről és természetesen az islerről.

szöveg: HOFFMANN NÓRA fotó: pixabay