Kapcsolódj ki velünk: a szerkesztőség kedvenc karácsonyi filmjei

Palcsek Zsuzsa, portfólióvezető - Tapló Télapó

„Szeptemberben mentem férjhez. Jött a karácsonyi készülődés kettesben. Férjem izgatottan várt haza: gyertyafény, vacsora (ő főzött), bor, egy jó film összebújva – ez volt a terve. Aztán kimondta az esti mozink címét: Tapló Télapó. Ejha! Lőttek a romantikának. De nem így lett! A filmben Willie (Billy Bob Thornton) minden évben Télapónak öltözik, hogy kirabolja a bevásárlóközpontok kasszáját. A jól működő tervébe akkor csúszik hiba, amikor a rossz szándék többeknek feltűnik. A nyolcéves ártatlan gyerek, a szexi nő, a bosszantó üzletvezető mind gyanút fog, hogy ebből ne egy tipikus hollywoodi történet szülessen. Ezt a sztorit tilos komolyan venni – hangosan nevetni kell!”

Füzesi Zsuzsa, főszerkesztő - Életrevalók

„Ha karácsony, akkor Életrevalók. A francia, és nem a remake. Bár ebben a moziban nem látsz csillogó karácsonyfát, nincs galiba a pulyka körül és a Jingle Bells sem csendül fel, én mégis az ünnepekhez kötöm: az emberi kapcsolatok ünnepéhez. Az Életrevalók a Wikipedia műfaji meghatározása szerint filmdráma/vígjáték. Én úgy mondanám, hogy nevetve nyeled majd a könnyeidet. A történet két főhőse két világból érkezik: Philippe, a gazdag arisztokrata és Driss, egy börtönt is megjárt, szenegáli férfi. Az egyik tolószékben, a másik ereje teljében. A film kezdetén úgy tűnhet, hogy a nyaktól lefelé béna milliomos és újdonsült ápolója közötti szakadék átugorhatatlan, aztán filmkockáról filmkockára épül a híd közöttük, mígnem nyers odamondogatásból, őszinte gesztusokból, humorból, kőkemény pillanatokból és bolondos kalandokból örök barátság kötődik a két férfi között. A film igaz történeten alapul, amitől csak még mélyebbre megy a sztori, és amitől még inkább hihetünk a csodában – nem csak karácsonykor.”

Horváth Dóri, szerkesztő - Holiday

„Az apró fatüzeléses kályhában pattog a tűz, meseszép kövek borítják körülötte a falakat, kockás plédek borítják a karosszékeket és pár jó könyv hever a kisasztalon – valljuk be, sokunknak ez jelenti az idilli, minden szempontból tökéletes karácsonyi miliőt. Elég meseszerűen hangzik, pedig az angol vidéken ma is rengetegen élnek ilyen kuckós kis házikókban, amelyek szerintem karácsonykor a leghívogatóbbak. Még akkor is, ha a Holiday című filmben Kate Winslet egy ilyen kunyhócskában sírja el élete legszomorúbb könnyeit, mielőtt az Egyesült Államokban kezd új életet, az álomvityillóba pedig megérkezik a helyére Cameron Diaz, hogy rájöjjön: a karácsony épp alkalmas arra, hogy akkor kapja a legmeglepőbb ajándékot, amikor nem is számítunk rá!”

Balatoni Dóri, online szerkesztő - Igazából szerelem

„A londoni Heathrow-ról mindig két dolog fog az eszembe jutni. Az egyik, hogy ide vezetett életem első repülős útja, amikor hatalmas bőrönddel teljesen egyedül, hónapokra elszakadva a családtól, elutaztam egy ösztöndíj miatt, a másik pedig, hogy itt forgatták az Igazából szerelem nyitó- és zárójelenetét. És hogy miért szeretem ennyire ezt a filmet, és nézem meg újra és újra az ünnepekkor? Mert megérint, magával ragad és feltölt – pont ez az, amire karácsonykor szükségem van! Minden egyes alkalommal, amikor látom, képes vagyok együtt érezni a kedvesét gyászoló férfival, a megcsalt feleséggel, a reménytelenül szerelmes fiúval és az esetlen titkárnővel. Ma is ugyanúgy elmosolyodom a miniszterelnök táncán és a béna szöveggel csajozó srácon, annyira meghatódom a táblára írt szerelmi vallomáson és úgy izgulok a végén, hogy a kisfiú időben kiérjen a repülőtérre, mint akkor, amikor legelőször láttam a filmet. Emberi történetek egy csipetnyi csodával – pont annyival, hogy még elhisszük, ez akár velünk is megtörténhet!”

Horváth Vera, produkciós szerkesztő - Polar Expressz

„A karácsonyi időszakban egész biztos, hogy műsorra kerül nálunk a Polar Expressz című mese. Ez az egész estés, szuper szórakozást nyújtó aminációs film számunkra nagyon kedves, pedig a fiaim már kiskamaszok. Aranyos a sztorija, tele izgalmakkal, mókás figurákkal és Tom Hanks animációs alakja is nagyban emeli a film fényét. Minden gyereknek és örökifjúnak szeretettel ajánlom!”

Matyelka Tibor, művészeti szerkesztő - Szellemes karácsony

„A Szellemes karácsonyt 14 évesen láttam először. Ekkor még nem ismertem az alapművéül szolgáló Karácsonyi éneket, de Bill Murray neve garanciának tűnt egy jó mozizásra, és nem is csalódtam. A Karácsonyi ének Ebenezer Scrooge-ának természetfeletti indíttatású jellemfejlődésén ebben a '80-as évekre átírt változatban Frank Cross (Murray), egy nagy tévétársaság elnöke kénytelen keresztülmenni, szembesülve élete hibás döntéseivel. A film képi világa, díszletei, akárcsak a történetvezetése meseszerűek, Danny Elfman zenéje pedig mindig is biztosíték volt arra, hogy elvarázsoljon, és szintén meseszerű hátteret adjon egy-egy szürreális történetnek. Nekem a karácsonyi filmnézéshez azok az alkotások jönnek be, amiket új szemmel, a történetvezetést új és új ritmusban értelmezve, újra és újra átélhető katarzist adnak, akkor is, ha már ezerszer láttam őket. Ehhez tökéletes újraélhető álomvilágot ad a Szellemes karácsony.”

Kecseti Gabi, tervezőszerkesztő - Anna

„Igazi „lányos" sorozat ez. Gyönyörű táj, szerethető karakterek, az "élet nagy kérdései" egy lány történetén keresztül. És amikor nézem, izgulok a szereplőkért, beleélem magad a történetbe, és mintha érezném az illatokat, az ízeket, amik a filmben vannak. Ismerős érzés? Ezért szeretem ezt a sorozatot. Minden évben műsorra tűzi valamelyik tévécsatorna karácsony környékén, és minden évben újra meg kell néznem. Bár már ismerem az egész történetet, még mindig végig tudom izgulni, és mérgelődök, hogy a tévében miért nincs sorozatmaraton, hogy egyben láthassam az egészet. És tudom, megvehetném DVD-n vagy megnézhetném a neten keresztül, de az nem ugyanaz!”

2020. december 24. 6:10