Mint a mesékben: Jonathan Rachman belsőépítésszel beszélgettünk

3 érdekesség Jonathanről

Hosszú utat tett meg addig, hogy sikeres belsőépítész legyen. Az indonéziai Szumátra szigetén született, majd Svájcban, Franciaországban és az Egyesült Államokban tanult. Jelenleg San Franciscóban él és dolgozik.

Vendéglátást és divattervezést is tanult, de egyébként is rajong a divatért. Ezért sokat elárul számára valakiről az, amit visel, ezt a látásmódot pedig a munkájában is hasznosítja.

Olyan rendezvények dekorálásáért felelt, mint az ENSZ alapításának hatvanadik évfordulójára rendezett ünnepség, de ő a San Franciscó-i Four Seasons VIP floristája is.

Egy szigetről a design csúcsára: mesékben találkozni ilyen fordulattal. Emlékszel arra, amikor eldöntötted, belsőépítész leszel?

Sok-sok pillanat vezetett idáig, hisz sosem terveztem ilyesmit, de ahogy az a mesékben valóban lenni szokott, a lehetőség kínálta magát. Miután rájöttem, hogy a vállalati világ nem nekem való, virágboltot nyitottam. Csak annyit tudtam a virágokról, amit édesanyámtól ellestem, de végre teret nyert a kreatív énem! A növénykompozíciók ma már az enteriőrjeim fontos részei, amihez a dekoratőri munkámból merítek. Több hírességnél megfordultam, és itt jött a fordulat: idővel az ismerőseik megkértek, rendezzem be az otthonaikat. Így nyílt ki a bimbó csodás virággá.

Több földrészen is éltél már. Mivel gazdagították a stílusod?

Mindegyik más leckét tanított. Szumátra csak egy Indonézia több ezer szigetéből, ahol az otthonokat trendek helyett a földrajzi adottságok és a kulturális sokszínűség alakítja. Míg ott elbűvölt, milyen bátran keverték a színeket és a mintákat, érdekesnek találtam, hogy San Franciscóban sokan kimondottan kerülik az élénk tónusokat. A klasszikus stílusba Európában szerettem bele, így több forrásból táplálkozom, ami segít ráérezni arra, hogy épp a nyugodt vagy a vibráló világomból merítsek. Néha a több kevesebb, máskor szó szerint több.

Ami viszont minden munkádban közös, az az eklektika. 

Az emberek inspirálnak, ezért is olyanok az enteriőrjeim, mint egy képeskönyv színes lapjai. Fontos, hogy megismerjem a lakókat, és szükségem van személyes ihlető tárgyakra is. A gardróbokból például szívesen „olvasok”, mert ahogy más életvitelt képvisel egy hippi vagy bohém öltözet, ugyanúgy változik, ahogy az otthonunkat formáljuk. Másra van szüksége egy elegáns párnak, akik a marokkói, és másra egy hölgynek, aki az itáliai útját szeretné újraélni nap mint nap az otthonában. Erre építem a designt, az emlékeket pedig a színek, a minták elevenítik meg.

Izgalmas figyelni, ahogy az enteriőrjeidbe becsempészed a művészetet. Miért van ez?

Szerintem engem jó nagy adag művészettel oltottak be születésemkor. De viccet félretéve, a szépség szeretetét a szüleimtől kaptam. Édesapám fotós, édesanyám zongorista, mindig magukkal vittek az útjaikra. Így rengetegféle benyomás ért, ám azt mindenhol láttam, hogy a műalkotások az otthonról és a lakóiról is sokat elárulnak. Különös, de ha a berendezést nem, csupán a dísztárgyakat cseréljük, új nyelven szólal meg a szoba.

Jól gondoljuk, hogy a művészi-modern hangulat hozzád is beköltözött?

De még mennyire! Nem létezik eklektikusabb otthon a miénknél. Három évtizednyi gyűjtés eredménye sorakozik a szobákban, a múltra, de a jelenre is emlékeztetnek a tárgyaink. Ugyanakkor megmaradt egy romantikus vidéki otthonnak, tele élettel. Minden szoba külön „személyiség”, mégis működik köztük egyfajta összetartó erő, és a művészet is állandó társbérlő, része annak, akik vagyunk.

Jonathan receptje a kifinomult otthonhoz: Legyen klasszikus, időtlen, de tükrözzön téged is. Hogyan? Ne próbálj másnak tűnni, mint amilyen vagy, épp ezért ne másolj le pontról pontra egy enteriőrt se. Ez az eredetiség titka.

Húsz év egyetlen könyvbe foglalva. Karrierje kezdetétől meséli el Jonathan legújabb kötetében, mit jelent számára a design, legyen szó otthonteremtésről vagy az általa tervezett lakberendezési kiegészítőkről. (Currently Classic)

Szöveg: Volter-Horváth Dóra, fotó: Suzanna Scott, David Duncan Livingstone, Jeffrey Fulgencio

2024. március 13. 6:10