A metro csempe

A 19. század utolsó évtizedeiben járunk, amikor különleges föld alatti világokat teremtenek az építészek. Hogy mi a közös a londoni Tube, a párizsi, a New York-i metró és a budapesti millenniumi földalatti vasútban? A metro csempe.

Míg a tengerentúlon George C. Heins és Christopher Grant La Farge építészek elképzelését követve rakták ki a metróállomás falát csempével, addig itthon a Zsolnay porcelángyárból került ki a burkolat. A tervezők általában színes mozaikokkal társították, hogy lenyűgöző hátteret teremtsenek annak a technikai csodának, ami új alapokra helyezte a városi közlekedést. 

Így lehet, hogy szinte egy időben debütált a világban a kisméretű téglára hasonlító, fehér, fózolt szélű metro csempe, ami a tisztaságot és a fényt volt hivatott szimbolizálni a mélyben. Klasszikusan 10x20 centiméteres mérete és csiszolt széle sem a véletlen műve, hiszen a boltozatos felületeket ezekkel a kisebb lapokkal könnyebb volt burkolni.

Tisztíthatósága és ragyogó fehérsége miatt a metro csempe gyorsan divatossá vált az első világháború előtti fürdőszobákban és konyhákban. A rajongás iránta pedig több mint egy évszázaddal később, ma is él.

Az autentikus megjelenést továbbgondolva ma már elképesztő színvilággal és mintagazdagsággal, különféle méretekben találkozni metro csempével.

Szöveg: Füzesi Zsuzsa Fotó: metrocsempeshop, pinterest, tiles.ie,