Péli Noémi, a Hullámok kollekció tervezője

Óbuda vadonatúj, skandináv stílusú design bútor­üzletében tekinthetők meg kerámiakollekciód, a Hullámok darabjai: vázák, dísztálak, fali és asztali dekorációk, melyek meglepően jól illenek az északi formavilághoz. Mi inspirálta ezeket a tárgyakat?  
Szentendrén, a Dunához közel élek, és a víz nagyon aktív része az életemnek. Évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy hogyan lehetne a folyó sokszínűségét megfogalmazni a kerámia nyelvén, és most jutottam el a megvalósításig: létrehoztam ezt a végtelenül egyszerű hullámformát, aminek a színek adnak mélységet: a türkizek, zöldek, sárgák, sőt néhol vörösek. Ezekkel alkot kontrasztot a fekete, ami a folyó szélsőségességét jelenti számomra. Laktam ártéren, és tudom, milyen az, amikor a Duna vízszintje a házad fölött van.

Milyen technikával készült a kollekció, és miért éppen ezt választottad a megalkotásukhoz? 
Rakutechnikával dolgoztam, ami egy régi, japán eljárás. Ennek lényege, hogy a mázas égetésnél viszonylag alacsony, 900-1000 fok körüli hőmérsékletet alkalmaztak, majd még melegen kivették az égetőkemencéből a tárgyat, vízbe rakták, vagy hagyták érintkezni a hideg levegővel, amely véletlenszerű hatásokat eredményezett rajtuk. Ma már gyakran faforgácsot, papírt is rakunk rá utána, ami meggyulladva, majd redukciót alkalmazva további különleges mintákat hoz létre a kész kerámián. Azért választottam ezt a technikát, mert elképesztően sok lehetőséget rejt magában, és a végeredmény mindig valami nagyon egyedi lesz. Ráadásul a japán filozófiában erősen megtalálható a „jelenben élni” gondolat, amit számomra a raku művészet tökéletesen megtestesít. Bár tervezgethetünk, valójában ott és akkor derül ki, hogyan sikerül a tárgy. Úgy éreztem, hogy ehhez a Duna inspirálta kollekcióhoz ez a gondolat nagyon jól illik.

Ezek szerint rengeteg kísérletezés van mögötted. 
Igen, ez így igaz. Persze voltak dolgok, amik elsőre úgy sikerültek, ahogy terveztem, de alapvetően sok-sok tapasztalat és kísérletezgetés kell hozzá. Ugyanaz a máz más színhatást tud eredményezni, attól függően, hogy milyen a kemence felfűtési sebessége, hány fokosan veszem ki és mit csinálok vele utána. Gyakorlatilag végtelen lehetőség áll az ember előtt, de én épp ezt szeretem. A rakut a ráérő idő művészetének is nevezik. 

szöveg: Mátyás Lara Fotó: Péli Noémi