Fókuszban: Asztalos Gabriella

Hug Chair, azaz „ölelő szék” névre hallgat az az ülőbútor, amelynek tervezője, Asztalos Gabriella első munkájával két rangos nemzetközi design verseny fődíját is bezsebelte. Gabriella alkotása egy olyan nagyméretű, spirálszerűen hajlított hengeridom, amelyben két ember ülhet egymással szemben, mégis szorosan egymás mellett. Most, e nagysikerű találmány kapcsán húsz rendhagyó kérdést tettünk fel a tervezőnőnek, hogy jobban megismerjük őt.

– Mennyire vagy kényelmes típus? Ha a közelben akad elintéznivalód, sétálsz, kerékpárod
van, vagy autóba ülsz?
– Mivel az, ahol jelenleg lakom, elég messze van mindentől, így szinte mindenhova autóval megyek.
– Ha pihenés, akkor: alvás, egy illatos fürdő, kirándulás vagy valami más?
– Alvás! Még ha csak egy kis délutáni szieszta is. Mindig álmodok valamit, kedvencem az, amikor szárnyak nélkül repülök. Csak nekifutok, és a magasba emelkedem... Csodálatos érzés.
– Ha önkifejezés, akkor: beszéd, írás, festés, tárgyalkotás vagy mozdulatművészet?
– Korábban mozdulatművészet, ami mostanra tárgyalkotássá alakult át.

– Ha mozgás, akkor: séta, futás, tánc?
– Tánc, tánc, tánc! Ha belefér az időmbe, egy jó hétvégi bulit biztosan végigtáncolok.
– Ha érzékelés, akkor: ízek, illatok, textúrák, színek vagy dallamok?
– Illatok! Egy áprilisi reggelen a virágzó fák vagy a friss tengeri szellő illata mindig magával ragad.
– Ha forma, akkor: kerek, ovális vagy négyszögletes?
– Ovális, ez a forma számomra ugyanis a nőiességet és az eleganciát jelenti.
– Ha anyag, akkor: fa, fém, textil, bőr vagy műanyag?
– Fa és bőr, kiváltképp a kettő kombinációja.

– Melyik tervező bőrébe bújnál szívesen és miért?
– Nincs kedvenc tervezőm, inkább kedvenc designjaim vannak, így különböző tervezők bőrébe bújnék, de csak a remekművek megszületésének pillanataira. Hogy tudjam, mi zajlott le bennük, mit éreztek, mire gondoltak azokban a momentumokban. Ha nem feltétlenül tervezőkre gondolok, akkor a választásom kedvenc festőmre, Salvador
Dalíra esne. Számomra ő az irigylésre méltó példa: alkotó fantáziájának semmi sem szabott határt.

Vadas Judit cikkéből

2011. május 25. 21:05