Arco állólámpa

Achille és Pier Giacomo testvérek, ipari formatervezők és építészek. Legalább hatvan lámpát terveztek együtt, az Arcót épp abban az időszakban, 1962-ben, amikor Olaszországban virágzott az ipari termelés, és a cégek – köztük a Flos is – azon dolgoztak, hogy létrehozzák a modern otthon modern tárgyait. 

Az Arco egy hétköznapi kihívásra adott briliáns választ: hogyan lehet olyan mennyezeti lámpát létrehozni, amivel nem kell utólag falat bontani. A megoldást egy séta során, az utcai világításban találták meg a testvérek. Állólámpák akkoriban is léteztek, de olyan nem, amelyik 2,5 méter magas és 2,2 méter hosszan, ívesen benyúlik az asztal fölé, hogy az szabadon körbejárható legyen. Ebben abszolút újdonságot hozott az Arco.

Felépítése végtelenül praktikus: talapzata egy 65 kilogrammos carrarai márványtömb, súlypontjánál egy lyukkal, amibe egy bot belefér a felemeléséhez. Három részből álló, ívelt szára egymásba illeszthető, és ezekben fut a vezeték. Búrája szintén állítható, felső részében hűtésre szolgáló lyukak vannak. A Castiglioni-praktikum részeként ma is három csomagban érkezik az olasz ipari formaterve­zés ikonikus darabja. 

Máig csaknem változatlanul állítja elő a lámpát a Flos, csupán az elektromos készülékekre vonatkozó szabványoknak és újabban a  LED-technológiának engedtek.

Szöveg: Füzesi Zsuzsa Fotó: formablog, Nordiska Galeriet, lamp24

2019. október 12. 19:49