7 tényező, ami meghatározza az építészet jövőjét

1. Fenntarthatóság: A vizsgált országok vezető építészeti testületei és szakértői egyértelműen és egybehangzóan elkötelezettek a fenntarthatóság javítása mellett. Az épületek felépítése, használata és lebontása a globális szén-dioxid kibocsátás csaknem 40 százalékáért felelős, ezért a szakma képviselői világszerte tisztában vannak felelősségükkel, szerepükkel a kedvezőtlen arány csökkentésében.

2. Nettó zéró kibocsátású épületek: A kutatás eredménye szerint a vizsgált 12-ből 10 országban az ágazat jövőjét meghatározó, fontos tendencia. A törekvés lényege, hogy ezekben az épületekben (a felhasznált anyagok gyártásától kezdve a lebontásukig, vagyis a teljes életcikluson át) nullára kell kihozni a szén-dioxid kibocsátás egyenlegét. Ahol ez nem lehetséges, ott pedig kompenzációs rendszert kell alkalmazni. Magyarország kissé kilóg a sorból, nálunk ez a téma a felmérés szerint nem szerepel a legfontosabb tényezők között.

3. Élhetőség és emberközpontú tervezés: A 12-ből 7 országban szerepel a prioritások között. Egyre nagyobb a tudatosság az iránt, hogy az épületek nem pusztán, munka-, alvó- vagy időtöltési helyek, úgy is megtervezhetők, hogy javítsák az emberek életminőségét, egészségét és jóllétét. Bár ez a felismerés régóta az építészeti elméletek és képzési programok részét képezi, a kutatás készítői örömmel tapasztalták, hogy több ország építészeti szabályzataiban is megjelenik.

4. Épületek, mint a környezet részei: Az épületek sok évig a környezet, a helyszíni adottságok figyelmen kívül hagyásával, hasonló anyagokból és tervek alapján készültek. A vizsgált országok felében az építészek váltottak, ma már érzékenyebbek a környezetre, az épületeket körülvevő tájkép, a természetes fény, a tájolás, az időjárás és egyéb tényezők is befolyásolják a munkájukat.

5. Ellenállás a szélsőséges időjárási körülményekkel szemben: A klímaváltozás miatt a 12 országból 5-ben fokozott ellenállással rendelkező épületeket készülnek tervezni a jövőben. Különösen azokban az államokban, amelyeket közvetlenül is érintettek a szélsőséges időjárási körülmények.

6. Épületek újrafelhasználása és újrahasznosítása: A történelem nagy részében az új épületek tervezése, felépítése volt az elsődleges szempont. A fenntarthatósági aggodalmak miatt azonban a 12 ország közül 6-ban a meglévő szerkezetek újrafelhasználása vagy átalakítása fontos tendencia lesz a jövő építészetében.

7. Új hangsúlyok a helyi várostervezésben: A gépjárműforgalom csökkentése, valamint az ingázási idők mérséklése érdekében a helyi várostervezők arra összpontosítanak, hogy a szolgáltatásokat (az élelmiszerüzletektől az egészségügyi szolgáltatókon keresztül a munkaterekig) az otthonoktól gyalogszerrel is elérhető távolságban helyezzék el. A vizsgált országok egyharmadának építészei ezt fontos tendenciaként jelölték meg.

Ami a magyar sajátosságokat illeti, az már kiderült, hogy a nettó zéró kibocsátású épületek nem szerepelnek a prioritási listánkon. Az épületek megfelelő szigetelése azonban igen, a lengyelekkel együtt nálunk ez kiemelt kérdés, aminek egyik oka az lehet, hogy a többi vizsgált országban már a múltban is törekedtek a minőség javítására, így az nem szerepel a jövőt befolyásoló tényezők között. Az új, innovatív építőanyagok felhasználásában is a konzervatívabbak közé tartozunk, kizárólag a fát és a keresztrétegelt fát tekintjük olyan lehetőségnek, amellyel a jövőben szívesen kísérleteznénk.

Fotó: Pixabay