Otthon egyszerûen

Impozáns belmagasság, rengeteg természetes fény, napsugár, osztott táblás nagy ablakok a kertre és hihetetlen tágasság – lehet-e kívánni ennél szebbet? A villa tulajdonosai is úgy érezték, legjobb, amit tehetnek, ha hagyják érvényesülni mindezt. Nem is törekedtek erős színekkel, domináns anyagokkal vagy formákkal háttérbe szorítani a térélményt. Fehérre festettek mindent – a falakat, az ajtó- és ablakkereteket. Fehér a konyhabútor, a függönyök, fehérek a leplek a régi kanapékon. Mintha megállt volna az idő…Ez azonban csupán az első benyomás, hiszen a semleges környezetben elhelyezett kisbútorok, képzőművészeti alkotások éppen ennek az ellenkezőjét hirdetik.

A bálteremméretű, parkettás nappali legfőbb látványossága is természetesen maga a tér, a tágasság. Nem is használták ki úgymond praktikusan a rendelkezésre álló, szabad négyzetmétereket, inkább csak véletlenszerűen szórtak szét a helyiségben egy-egy bútorcsoportot.

Az étkező egy filigrán, kerek asztalból és néhány tonettszékből áll. Fokozza a látvány romantikáját a csillár helyett az asztal fölé lógatott növénykompozíció, illetve a kovácsoltvas-üveg asztalkára helyezett virágkosár. A helyiség többi része azonban akár modern kiállító teremként is felfogható, hiszen a fehér háttérben – elszórva csupán – egy-egy nem mindennapi, kortárs képzőművészeti alkotás látható.

A modern és a patinás, régi tárgyak keveredése megfigyelhető a ház szinte minden helyiségében. A konyha egyik falán minimál stílusban tervezett, egyszerű, fehér szekrények sorakoznak, míg a másikon fehérre festett, öreg tálaló áll. Került ide is egy kerek kisasztal, fekete, fonott székekkel. Lapja – a tálaló pultjához igazodva – márványból készült.

Játékosságról és formabontásról tanúskodik a nappali. Bár a modern kanapék fehér lepelbe burkolva újszerű, elegáns megjelenést kaptak, a bútorként alkalmazott fura elemek azonnal száműznek mindennemű konvenciót. A kandallót egy kisebb térplasztika helyettesíti, a közepére állított hengertárcsa lerakóasztal, a szokatlan állólámpa pedig görgős lábazatával, leveles ágaival, különleges burájával tüntet.

Hasonlóan nagystílű lezserséggel komponálták meg a dolgozó-, illetve könyvtárszobát is, amelynek megjelenése fényévekre van az angolos, kandallós, faburkolatos könyvtárszobákétól.

Könyvszekrényként ipari fém polcrendszerek szolgálnak, amelyek bohém művészhangulatot teremtenek. Ez persze nem véletlen, hiszen a villa lakója egy ifjú hölgy, aki Párizsban kortárs galériát vezet, és maga is képzőművészeti egyetem hallgatója. Így aztán, ha ezúttal is nem is a ruha teszi a lakást, azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy madarat tolláról, művészt lakásáról…
A bútorok és színek hiánya tehát a fő rendezőelem, így érvényesülnek az épület különleges adottságai, valamint a modern képzőművészeti alkotások egyedi értékei is.

2009. május 25. 18:05