Költözz be a munkahelyedre!
Sosem késett el a munkahelyéről, pedig későn kelő. Weinber Anita ugyanis egészen a közelmúltig az „irodájában” lakott. Igaz, előfordult, hogy a munkatársai már javában dolgoztak, amikor ő még a reggeli frissítőjét kortyolgatta kócosan, úgy érzi, a magánélete jól megfért a munkájával, az enteriőrtervezéssel.
A kérdésre, hogy miként is keveredett erre a pályára az egyébként pedagógusként végzett fiatal nő, azt a választ kaptam, hogy egyszer csak ő lett a „dézsás lány”. Anita, látva, hogy elkerekedik a szemem, mesélni kezdett. Zsámbékon járt iskolába, ahol egy helyi formáció egyszer egy nagyszabású rendezvényt szervezett, ennek keretében pedig közép kori hangulatba kellett csomagolni a Kongresszusi Központot. A feladattal Anitáék sikeresen megküz döttek, ezután érkeztek az újabb és újabb dekoráció tervezést igénylő felkérések. Párhuzamosan, kreatív energiáit otthonában is kamatoztatta, amit bemuta tott egy lakberendezési magazin. Mivel a fürdőszobá ban a kádat (egy dézsát) a szoba közepére állította, az akkoriban bizarrnak számító ötlet nyomán – akárcsak a tévésorozatokban karrierjüket kezdő színészeket – egy ideig őt is első szerepe alapján azonosították be a megrendelők.
Kirakatba valóAzóta persze többször váltott lakást – ahogy állítja, úgy másfél évente –, ez a „home-office”, ahol megvendégel, a legutóbbi állomás; bár még ma is néha itt alszik. Négy-öt éve költözött ide, a 100 négyzetméteres belvárosi lakásba, akkor még albérletbe. Mivel a munkája során sok-sok tárgy, drapéria, bútordarab kerül hozzá, egyszer csak azt vette észre, hogy megteltek velük a terek. Anita gondolt egyet, a legbelső szobában kijelölte a magánszféra határait, a többi teret viszont műhelynek szánta.
Amúgy is – tudom meg –, alkotómunkát csak úgy lehet végezni, ha az embernek van arra lehetősége, hogy az inspiráló dolgokat kipakolhassa, ami sok helyet igényel. A koncepciónak gyakran még érnie kell, ehhez pedig jó „látni” a feladatot. Nem véletlen, hogy Anitánál minden sarokban akad valami izgalmas dolog.
Érzelemmel gyűjteniHogyan kerülnek hozzá a tárgyak – kérdezem, mire ő azt mondja, így vagy úgy. Vagyis egyszer csak megtalálják őt (a munka kapcsán hozzákerülnek, és itt ragadnak), avagy kedvenc antikosaihoz néz be havonta egyszerkétszer. Állandó látogatója a bolhapiacoknak is, most is a feketetavi vásárra készül izgatottan. „A kincskereséshez szeretet kell – simít végig az antik kávéspoharán, szemben velem –, én azt hiszem, ezt édesa-nyámtól örököltem.
Erre rakódtak még rá persze a bútortörténeti és művészettörténeti tanulmányok.” Az is előfordul, hogy Anita megvesz egy antik széket, majd aszta lossal újakat gyártat hozzá. Egyrészről nagyon jó formákra lehet bukkanni, mint mondja, másrészről sajnos, sokukból már csak egy-egy példány található meg a piacon. De festékkel még az új bútorok kal is csodákat lehet tenni, ma már olyan alapozók kaphatók, melyek csiszolás nél kül felvihetők. A felület antikolásához többnyire lazúrt használ, melyet rongy gyal visszahúz, vagy az éleket csiszolópapírral koptatja. Hogy ez mennyire autentikus hatást eredményez, azt Anita étkezőszékein, a fekhelyén és elmenőben az előszobafalon is megszemlélhetem.
Farkas Tatjana cikkéből
Fotó: Darabos György
Stylist: Matisz Aliz
Ha többet olvasnál Anita műhely-otthonáról, megtalálod az Otthon novemberi számában.
