Karácsony egy vidéki birtokon

Elég hosszú történet, tényleg érdekel? – kérdez vissza mosolyogva Lídia, amikor tudakolom, miként találtak rá párjával erre a második otthonukra. „Zamárdiban volt egy nyaralónk, amit a barátainkkal együtt nagyon szerettünk. Szinte alig voltunk kettesben Zsolttal, ezért ha egyedüllétre vágytunk, útnak eredtünk, kirándultunk. Egy ősz eleji napon Szigliget felé tartottunk, amikor észrevettem, hogy egy magát hatalmas rózsaszín táblákon hirdető ingatlanügynökség reklámja kíséri végig utunkat. Ez egy idő után nem hagyott nyugodni, és a párom legnagyobb ámulatára úgy döntöttem, megnézzük a kínálatukat. A mesekönyvszerű képes albumba kötött ajánlatok között láttam meg ezt a lombját elhullatott erdő határán lévő, rusztikus házikót. És bár egy vevő már ajánlatot tett rá, mi is azonnal idesiettünk, hogy megnézzük. Ahogy kiléptem az autóból az őszi pusztaságba, úgy éreztem, hazaérkeztem.” Ennek már öt éve, ez idő alatt a ház teljesen átalakult.

Nem is tudom, mibe szerettem bele igazán, amikor megláttam a házat. Talán a tájba, az illatokba és abba az érzésbe, ami – tudtam – eltöltene, ha reggelente kitárhatnám az ablakokat.” A ház helyiségei nem tágasak, a belmagasság sem nagy, ezért a legfontosabb az volt, hogy valamilyen módon növeljék a térérzetet. A belső terekben megörökölt rusztikus barna és sötétzöld falszíneket ezért fehérre festették át, a szürke, lila és rózsaszín pasztellek pedig a beköltözést követően fokozatosan kerültek a szobákba.

A százhúsz négyzetméteren három hálószobát alakítottak ki két fürdőszobával, emellett a vendégek fogadására is alkalmas tágas nappalit és étkezőt, ahol a legtöbb időt töltik. A terek egy része adott volt, mint például az étkező és a nappali, itt csupán a helyiségeket elválasztó fal méretén változtattak, és burkolatot cseréltek.

A meleg hangulatot kölcsönző falburkolatot meghagyták ugyan, de fehérre festették, akárcsak a gerendákat, ezzel is oldva a túlzott rusztikus jelleget. A tusolót rejtő fal ugyancsak faborítást kapott, de még a mosdópult is egy régi fabútorból készült. „Nem nehéz kitalálni, hogy mindketten Toscana és Provence kultúrájának szerelmesei vagyunk. Ha külföldre megyünk, szinte mindig e tájakra utazunk, ahonnan rengeteg gasztronómiai élménnyel, fűszerrel, apró-cseprő tárgyakkal térünk haza. Így ez a hangulat szinte észrevétlenül lopózott be ebbe a házba is.”

Vendéglátóink már a hónap elején elkezdik az ünnepi készülődést, hogy meghittebbé tegyék otthonukat a hideg téli hónapban. Lídia szárított virágcsokrainak sokasága alatt mostanra ott sorakoznak a meglepetéseket tartalmazó kosarak.

Torma Beatrix cikkéből Styling: Torma Beatrix Fotó: Imre Barnabás
 

2009. november 18. 23:11