Babaház felnőtteknek

Történetét a félig sem kész, nyílászárók nélküli szentendrei háznál kezdte, ahogy falaival, beázott tetőszerkezetével, egyetlen hatalmas terével megragadta fantáziáját. Az ijesztően magas főfalakat részben bontott téglából rakott részek törték meg, a tető vázrendszere, a korhadó fagerendázat és a szél bontotta cserépfedés résein besütött a nap. A fénypászták becsíkozták az óriási teret, s Ági egy loftlakást látott maga előtt.

EGY TENGELY MENTÉN
Kintről belépve egy kényelmes előszobába érkezünk, amely a megközelítőleg kilencven négyzetméteres közösségi tér L alakban kapcsolódó része. Az egész ház főtengelyét alkotó konyha-étkező-nappali együttese egyetlen, ferde tetősík alatti terület. Azonnal feltűnik, hogy a nappaliba, a design kanapék mellé, dobókockákra emlékeztető, színes puffok kerültek.



MINDENT A VENDÉGEKÉRT
A konyha három tetőablakon keresztül fölülről kapja a természetes megvilágítást, így olyan, mintha kint volnánk a szabadban. „Ezen a részen sokkal világosabb van, mint bárhol máshol a házban – mondja. – Az állandó vendégsereg miatt a konyhába nyitott polcokat csináltattam, így nem kell kérdezősködni, hanem mindenki kiszolgálja saját magát, levesz egy tányért vagy poharat, és eszik-iszik, főz egy kávét. Aki életében először van nálunk, az is jól eligazodik. A tűzhely fölött látható, zöld mozaikból kirakott kutyát Somogyi Hanna barátnőmmel együtt készítettünk, a képeket, fotókat pedig folyamatosan cserélgetem a téglafal párkánydíszítésén.“
A bontott anyag több helyen megjelenik a házban, natúr állapotban vagy különféle színűre lefestve.



CSAK NE LEGYENEK EGYFORMÁK
„Minden rendelkezésre álló teret igyekeztem kitölteni. Egyértelmű volt, hogy nálunk, ahol mindig sok vendég, barát, rokon van, szükséges egy átlagostól nagyobb asztal, köré pedig székek kellenek. Úgy kezdődött, hogy először vettem egy lócát az Ecseri piacon, azon mind a hárman elfértünk. Aztán újabb és újabb szerzemény került mellé. Az egyik kedvenc, gyönyörű székem a XIX. század végéről származik, az öcsém találta egy lomtalanításon. Kicsit megjavítottuk, átfonattam az ülését, és ma is teljesen jól használható – mutat körbe a háziasszony. A kecses támlájú, diófa példányt kitört háttámlával láttam meg egy raktárban, ezért jutányos áron jutottam hozzá.

NEM A TREND A FONTOS
A nagy dupla asztal nem csak az étkezések színhelye, ott társasjátékoznak, rajzolnak, festenek, gyöngyöt fűznek, a kislány, Sziranus gyurmázik, amíg anyukája tésztát gyúr. „Több párnahuzatot magam varrtam. Azok is úgy gyűltek össze, mint a székek az asztal körül. Néhány jó minőségű példányt leértékelésen vettem, de a legszebbeket a váratlanul elém került anyagokból én készítettem.“



NE DOBD KI A ZACSKÓT!
„A ház több pontján éreztem, hogy az üres, fehér falról hiányzik valamilyen dekoráció, tapétát azonban nem szerettem volna – folytatja Ági a krónikát. – Indiai nagykereskedésben sétálgatva fedeztem fel ezeket a gyönyörű papírzacskókat. A falak nincsenek kiglettelve, a kicsit durva, rücskös felületen sokkal szebben kifekszik a finom, vékony papír, mint ahogy elképzeltem. Különösen tetszik, hogy a tasakok különböző méretűek és különféle mintájúak, így egészen változatos falat sikerült létrehozni.“
„Akkor érzem jól magam, ha a körül vevő világom velem együtt folyamatosan változhat. Ha
az öcsém például talál egy kidobott bútort és elhozza nekem, vagy a nagynéném megajándékoz egy cserép virággal, már az is változást hoz a miliőmbe. Amikor megtetszik egy új ágynemű, függöny, asztalterítő, a megvásárlásakor még nem is tudhatom, mennyire hat majd a szoba képére. De az a jó, ha ezek az apró módosítások beleférnek a térbe, ha hagyja fejlődni magát a ház, mert nem követel szigorúan ilyen vagy olyan stílusú dolgokat. Ezt tartja szem előtt Ági, aki a rendhagyó gondolkodásmódot lányának is igyekszik továbbadni.



London Katalin cikkéből
Fotó: London Katalin

Ha többet olvasnál Ágiék házáról, keresd a folytatást az Otthon márciusi számában.

2010. március 2. 16:03