Időutazás határok nélkül

Silvain, a Franciaországban élő, kalandvágyó fiú felcseperedvén nyakába vette a világot, és sok kitérő után meg sem állt Magyarországig. Nem is ment tovább sehova, hiszen itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Sacival. Kezdetben Budapest közelében kerestek maguknak házat, míg végül a Vértes lábánál kötöttek ki. Az otthonuknak kiszemelt épület is fordulatos múlttal rendelkezik. A sváb falu első utcáján emelték 1815 körül, még az Eszterházy időkben.

VÁLTOZÓ VILÁG
Az évek során nem veszett ki a mehetnék vendéglátónkból. Piacnapokon rendszeresen felbukkan egy-egy francia kisvárosban, de fáradhatatlanul járja Magyarország régiségvásárait, vidéki házak padlásait is, hogy kedvére való, sokak szemében haszontalan dolgokkal térjen haza.

Itt aztán előbb-utóbb mindennek megtalálja, vagy éppen megteremti a helyét, ha nem is a megszokott módon. Szívesen szöszmötöl ház végi műhelyében, hogy szétszedje, megtisztítsa, új formában összerakja kincseit. A két részre osztott pajtaajtóval például a hálószobát szerelte fel, a nappali áruházi kanapéját terményekkel töltött, zsákvászonba burkolt párnákkal bélelte. Az épített konyhabútor ajtajait szuszékok faragott deszkáiból állította össze, a mosogatógépet kovácsoltvas kemenceajtóval takarta, a hálóba fogott halászkészségekkel a mellékhelyiséget dekorálta.

ÉLŐ TERMÉSZETISMERET ÓRA
A családi élet központja mindig is a konyha volt, rendszerint itt gyűlik össze a vendégsereg, a rokonság is. Fontos része az élettérnek az L alakú épület védett öblében lévő terasz is. Mögötte virágoskert és veteményes található gyümölcsfákkal, az udvar végében pedig igazi játszótér csúszdával, homokozóval.

Gruber Csilla cikkéből
Fotó: Székely Péter

Ha többet olvasnál Silvain és Saci otthonáról, lapozd fel az Otthon novemberi számát.

2011. október 19. 23:10