A lenyugvó Nap fénye

Leírhatatlanul rossz állapotban volt a kétszobás, 53 négyzetméteres, albertfalvai társasházi lakás, amikor átvettük a kulcsokat. Legalább harminc éve nem festettek, a mennyezetből szalmatömítés kandikált ki sok helyen, a redőnyök leszakadva, a burkolatok dohosak, a helyiségek pedig sötétek és szűkösek voltak. Cseppet sem hasonlított arra a kényelmes, modern, fiatalos és divatos otthonra, amelyről Eszter álmodott. Ő azonban tele volt lelkesedéssel, bizakodással már a legelső találkozásunkkor is, hiszen ez az önálló lakás jelentette számára a nagy lépést a teljesen független élethez.



ÁTVÁLTOZTATJUK
Nem csupán felújításra, de a terek teljes újraértelmezésére volt szükség ahhoz, hogy megfeleljen egy mai fiatal pár igényeinek. Kibontottuk a konyha és az előszoba válaszfalát, megnagyobbítottuk a fürdőt, sőt egy kis gardróbot is sikerült lecsípnünk az előszobában, aminek a háziasszony külön örült. Hiszen egyik alapvető kívánsága az volt, hogy a ruháinak, cipőinek – amelyből bizony több is akad az átlagnál – rengeteg kényelmes pakolóhelyet találjunk. A rombolás és a sitthordás után már kezdett megmutatkozni a kis lakás napfényes arca is.



Hiszen egy tágas, előtérrel egybenyitott, amerikai konyhás, étkezős, kis dolgozóval kiegészített nappali, kényelmes fürdő, gardrób és háló állt a rendelkezésünkre. Annak érdekében, hogy még praktikusabb és mutatósabb legyen, gipszkartonból épült, süllyesztett tárolóelemekkel és világítással ellátott polcrendszerekkel, derékmagasságig érő, térelválasztóként is szolgáló parapetfallal tettük egyedibbé a teret.



SZÍNJÁTÉKOK
Eszter eleinte csakis sötét faárnyalatban gondolkodott, így a lakás szinte összes, leginkább egyedi tervezésű bútora wenge színű lett. Ám a konyha túl nagy sötét felületet jelentett volna a kis lakásban, ezért inkább a juhar frontok mellett döntöttünk, és ezért lett ilyen a nappali laminált parkettája is. Azért, hogy a feketésbarna se maradjon ki a konyhából, woodline mokka színű munkalapot választottunk, éppen a padlólapokkal megegyező tónusban és mintázatban. A sötét és világos felületek kontrasztja a többi berendezési tárgy – a kanapé, az étkezőgarnitúra – vásárlásakor is szempont volt, a wenge bútorok mellé csakis világos, nyers fehér kárpitokat válogattunk.



KICENTIZVE
Eszter lelkesedése szerencsére nem lankadt a kivitelezés nehézségei közben sem. Egy-egy ötletbe, anyagba, csempébe, textilbe egyszerűen beleszeretett, amikor meglátta őket, és érzelmei azóta sem változtak. Ilyen örömmel fogadta a gipszkartonos terveket, amelyekkel a helyszűke ellenére megoldottuk a könyvek és egyéb tárgyak tárolási gondjait – nemcsak a nappaliban, de a hálószobában is. Az ágy mögötti falra ugyanis mindenképpen szeretett volna, hangulatfényekkel megszórt falfülkéket. A szoba szélessége miatt szóba sem jöhetett, hogy 20-30 cm-t elvegyünk az ágy előtti közlekedőrészből, ezért úgy alakítottuk ki az előtétfalat, hogy magát az ágyat az eredeti falhoz toltuk, és körbeépítettük. Így a fal mintegy az éjjeliszekrényeket is magába öleli. Az ágy melletti teljes falat gardróbba építettük be. Másik nagy kedvence a narancsos tónusokban pompázó sötétítőfüggöny volt, ami ráadásul blackout, azaz nem enged át szemernyi fényt sem, így megspóroltuk a redőny készíttetését is. Ez került a hálóba és a nappaliba is, igaz más-más fényáteresztővel kombinálva. Szerelem volt első látásra a fürdőszoba burkolata is, ami egészen magával ragadta Esztert a szép, vidám, tengerre emlékeztető, türkizes és mélykék árnyalatával és hullámosan csillogó felületével. Így ebben a helyiségben búcsút intettünk a naplemente nosztalgikus és meleg árnyalatainak és inkább tiszta, hidegebb vizekre eveztünk.



Szöveg: Pannonhegyi Katalin cikkéből
Fotó: Székely Péter

2012. január 22. 21:01