Állóhajó a dombok között

Viktória és Zsolt életében a víz és a hajók mindig is fontos szerepet játszottak, ezért otthonuk kialakításában is a vitorlások felépítményének alapelveit követték. Ahogy a házigazdák fogalmaznak: itt nincs semmi, ami felesleges lenne, viszont minden kéznél van.

Viktória Siófokon nőtt fel, Zsolt Gödön töltötte a nyarakat, így nem csoda, hogy amikor telket kerestek, csak olyan környék jöhetett szóba, ahol a közelben megcsillan a vízen a napfény. három kis falu neve állt a listájuk élén, ezeken a területeken sétáltatták a kutyáikat két egész éven át minden hétvégén, mire rátaláltak a számukra tökéletes helyre. „Valójában három telket sikerült egy áráért megvennünk egymás mellett” – meséli Zsolt. – „Az egészet négy méter magas ősakác borította, és lejjebb még két házikót is rejtett a dzsungel.”

Kezdetben úgy gondolták, hogy Bauhaus stílusban építtetik fel az otthonunkat, ám kiderült, hogy csak sátortetős házakat engedélyeznek, így kénytelenek voltak erről lemondani. Később felmerült, hogy a finn napházak hagyományait kövessék, és bár ennek szigorú szabályai vannak, nekik valahogy ösztönösen sikerült jól megtalálni a ház helyét. „Öt évig építkeztünk. Az egyik szezonban például azért nem tudtuk betenni a nyílászárókat, mert az emeleten egy madárpár költött – de megérte. Az egészet körbejárja a nap, télen felfűti, nyáron még sincs kánikula a lakásban. Ez a hely átformálja az embert” – összegzi Zsolt a tapasztalatait.