Léleksimogató

Zöldelljenek a fák, a bokrok, tavasztól őszig borítsa virág, a japánbirs semmihez sem fogható lazacrózsa szín szirmai vízesésként zúduljanak alá. Érezzem a levendula, a jázmin, az akácfák illatát, no meg a fűszernövényekét, amelyek egy kiadós nyári zápor után különös aromájukkal bódítanak. Mintha csak így akarnák meghálálni az égieknek az eső minden egyes cseppjét. Dr. Csányi Vilmos etológusprofesszor nógrádi kertjében részem lehetett mindebben.

Kerti tavacska A fürdőkádat az előző tulajdonos hagyta a telken. Mivel nehéz az ilyesmitől megszabadulni, ezért a háziak kis tavacskát készítettek belőle néhány aranyhallal és tavirózsával. Téglákkal szépen körberakták, így a kerti ebédlőasztal szomszédságában, a bambuszbokor mellett a terasz szerves része lett. A kád egyben remek itató is. Meleg nyári napokon a madarak előszeretettel látogatják.

KÜLÖNLEGESSÉGEK
De persze ezzel még nem ért véget a sor: a professzor kínai Calycanthus floridus fűszercser¬jével is büszkélkedhet, melynek kemény, merev, bordó virágai vannak, és a leveleit megdör¬zsölve finom fűszeres illatot áraszt.
A Koreából származó Viburnum Carlesii, magyarul illatos bangita cserje igazán lenyűgöző: amikor kora tavasszal virágzik, részegítően édes illatfelhőjét az utcán is megérzik. Gyakorta érdeklődnek felőle az arra járók.
Akad még Ausztráliából származó Blackboy, és egy sivatagi tölgy nevű növényecske, no meg Gunnera manicata lapu, az Amazonas vidékéről, amely meghökkentő módon kibírja a mínusz húsz fokos teleket. Minden tavasszal kihajt, és hatalmas, ernyős leveleket hoz.

D. Koronyi Ágnes cikkéből
Fotó: D. Koronyi Ágnes és Diner Tamás

Ha többet olvasnál Dr. Csányi Vilmos kertjéről, keresd a folytatást az Otthon májusi számában.

2011. április 28. 12:04