Távol a világ zajától

Örökségvédelem alatt álló faluban járunk, kacskaringós utcáiban takaros, nyeregtetős parasztházak sorakoznak. Vannak telkek, amelyekhez nem is kiépített úton lehet eljutni, cserébe viszont madárcsicsergés és békakuruttyolás a jutalmunk, miközben a szőlőhegyek látványa szinte egybeolvad a szem előtt.

„Amikor először eljöttünk megnézni a telket, egy öreg pincehelyiség és egy parasztház állt csupán rajta, mindkettőt tihanyi terméskőből építették. Bár a ház menthetetlen volt, elhatároztuk, hogy amit lehet, újra felhasználunk.”

Galériához klikk a képre!

A dimbes-dombos táj szinte kínálta, hogy a toszkán vidéket idéző, mediterrán stílusú házat építsenek. Jóföldi Szabolcs építészt kérték fel, hogy tervezze meg a főépületből és vendégházból álló épületegyüttest, amelyet fedett, gerendás, tornácszerű átjáró kapcsol össze. „Üdítő élmény volt ebben a csodás környezetben tervezni. A régi, elbontott alapanyagok nagy részét az épületbe, a maradékot a kerítésbe, támfalba építettük be” – emlékszik vissza az építész. Még az egyik kétszárnyú fenyőajtó is új feladatot kapott, akárcsak a konyha fesztávolságát megadó régi mestergerendák, amelyeket újrabárdoltak és pácoltak.”

Az egyszerű ház temperamentumos, délies belsőt takar, meleg színekkel, természetes anyagokkal, évek óta közösen gyűjtögetett berendezési tárgyakkal, arra várva, hogy megtalálja nekik a méltó helyet. „Bejártam az ország szinte minden táját Poroszlótól a szomszéd faluig, és mindenütt találtam olyan kis antikvitásokat, kereskedéseket, ahol megakadt a szemem egy-egy darabon.”

Mivel a konyha már telekhatáron van, szemmagasságba nem szerettek volna ablakot, ám a fentről világító tetőablakok kellő természetes fényt adnak a helyiségnek. A hálószobánál azonban semmi nem szab határt a tekintetnek; az üvegfal elhúzható, az ágyból pedig a táj háborítatlan szépsége tárul a szemünk elé.

A házban és a kertben is előszeretettel használt klinker járólap hangulatában a régi téglapadlókat idézi, ahogyan a speciális technikával festett falak is egy, már letűnt kort idéznek meg – utóbbi elkészítéséhez színházi díszletépítőket kértek fel, hogy tökéletes legyen a hatás.

A békés kert, a medence és a Balaton közelsége nemcsak a házaspárnak vonzó, hanem tizenkét éves fiuknak is, aki szenvedélyesen szeret vitorlázni. Az sem csoda, hogy vendégeik mindig örömmel lépik át a ház küszöbét, hiszen a ház, a bútorok és a táj is csodás meséket súgnak.

Szöveg: Ványik Dóra, Fotó: F. Tóth Gábor, Styling: Horváth Vera, Építész: Jóföldi Szabolcs

2019. augusztus 13. 8:57