Csodás hétvégi ház

Parasztházból átmentett gerendák, pasztell árnyalatok, régi és új összehangolása – Visnyei Renáta lakberendező hétvégi háza a francia vidéki elegancia jegyében született újjá. A nyaraló akár a névjegye is lehetne.

A többgenerációs nyaraló a Velencei-tó közelében, az erdő tőszomszédságában áll, egyik ablaka a tóra nyílik, egy másik előtt pedig énekesmadarak csemegéznek. Ezen a paradicsomi helyen nőtt fel Visnyei Renáta lakberendező az unokatestvéreivel – a házat ugyanis még a szülei és a nagybátyja családja építette közösen. Ma már fel sem tűnik, hogy az épület tulajdonképpen egy ikerház, az pedig végképp meglepő, hogy az alapokat mindössze negyven évvel ezelőtt fektették le. Az átépítés kitűnő példája a fantázia teremtő erejének. Aki belép az olívazöldre pácolt, kazettás bejárati ajtón és végigsétál a szőnyegmintaként lerakott antik burkolaton, máris a ház szívében, a nappaliban találja magát. A padlót borító, nagyméretű spanyol lapok optikailag tágítják a helyiséget, bár erre itt nemigen van szükség: a tágas térben mindennek és mindenkinek jut elegendő hely. Akár tizennyolcan is elférnek az eredeti állapotában megőrzött ónémet étkezőasztalnál. Cementlapokkal burkolták
a konyhában a munkapult fölötti falszakaszt – az orientalista mintákon visszaköszön a házban uralkodó olívazöld egyik árnyalata.

Galériához klikk a képre!

Bár nem a könnyűszerkezetes megoldással épített ház eredendő tartozéka, az étkező és a konyha látványos eleme a mennyezet gerendázata, ami egy régi palóc ház bontásából származik. A második otthonként funkcionáló épületre egyébként is jellemző a különböző helyeken fellelt kincsek újrahasznosítása: a nappaliban a kanapé fölött lógó, eredetileg fényesen tündöklő rézcsillár például Bécsből került ide, a családi örökség része. A közlekedőbe állított varróasztalka pedig jól megfér az etrüszk székkel – Renáta átszínezéssel hozta őket azonos nevezőre. De a stílusok mesteri összehangolása tetten érhető a ház szinte minden pontján. Míg a fürdő az angol, a nappali festett bútorai inkább a provence-i, az olívazöld szín pedig a toszkán vidéki kúriák hangulatát idézi meg. Nem is csoda, hogy a szerteágazó család mindhárom generációja szívesen időzik itt kora tavasztól késő őszig.

Galériához klikk a képre!

„A gyerekeim most ugyanazokon az erdei utakon bóklásznak, mint én kiskoromban, és ugyanazokra a fákra másznak fel. Kerti kuckót építenek, akárcsak mi az unokatestvéreimmel régen, de a szedret is ugyanarról a bokorról szedik. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ez a felhőtlen gyerekkor nekik is megadatik ”– mondja Renáta, aki szerint az a legfontosabb, hogy ebben a házban a nagy család minden tagja jól érzi magát.

Szöveg: László Dóra Fotó: Imre Barnabás

2019. szeptember 26. 19:39

CÍMKÉK: hétvégi ház

EZT IS Ajánljuk