A kastély ünnepnapjai

A családfő, akinek szenvedélye az antik tárgyak gyűjtése és a klasszikus értékek megmentése, és aki a zajos Balaton-part mellől nyugalmasabb vidékre vágyott, bebarangolta feleségével a somogyi vidéket.

Az 1760-ban épült barokk kiskastély, amely addigra szinte a felismerhetetlenségig lepusztult, megdobbantotta a szívüket. Nem is talán csak az épület, hanem a táj a tóval, kilátással a dombságra. Az alsóbogáti Vrancsics-Festetics kastély tehát Nagyházi Csabának, az ismert galériatulajdonosnak és feleségének, Soóky Mariettának köszönheti életét. És az élet szó nem túlzás, hiszen a különböző műemlékvédelmi díjakkal kitüntetett épület nem múzeumnak épült, hanem a család második, élettel teli otthona lett. Mindennapokat élni barokk terekben, évszázados ágyakban álomra hajtani a fejet, történelmet látott asztaloknál megenni a vacsorát – valami olyan mágikus elegye a múltnak és a jelennek, ami valóban alapja lehet egy modern kori mesének.  

Csaba, akinek az orvosok 2006-ban csupán fél évet jósoltak, jóval túlélte a diagnózist. Marietta szerint a sok öröm és az életcéljához igazán illeszkedő értékmentési szándék hosszabbította meg a férje életét. Ilyen volt például az a boldogsággal átitatott saját kezű feltáró munka, ami a szakértő által lemeszelésre ítélt, nyolc réteg vakolattal terhelt falak alól előhozta az 1771-es szignóval ellátott Dorffmaister-freskókat. A kastélyt eredeti szándék szerint korhű bútorokkal rendezték be, nagyrészt a korábbi műgyűjteményük darabjaival, de van újonnan érkezett régi kincs is.

Galériához klikk a képre!

„A szalon nagy étkezőasztalára a férjem hosszú éveken át vágyott. Még akkor is, ha száz évvel idősebb, mint a kastély. A XVII. századi itáliai darab idén nyáron került hozzánk, és kényelmesen elfér mellette legkevesebb tizenkét ember” – utal Marietta arra, hogy ha négy gyermeke és a család összegyűlik az ünnepre, akkor bizony kell a hely. Kérdezem tőle, vajon ma mi tetszene a legjobban Csabának, aki 2012 januárjában hunyt el. „A reneszánsz étkezőasztal biztosan, de valószínűleg nagyon elégedett lenne a konyhában az új fűtőművel is. Anno a romos állapotban lévő házban csak sejtettük, hogy itt lehetett a konyha, mert találtunk egy nagy kéménykürtőt, zsíros, kormos lerakódással.

Galériához klikk a képre!

Ide épült meg nemrég a többfunkciós tűzhely, ami régi, eredeti részekből készült, falán hucul csempékkel” – gondolkodik el Marietta, aki máig úgy igyekszik vezetni a családot, a budapesti galériát és az alsóbogáti kastélyt, hogy hű maradjon Csaba szellemiségéhez. Az ünnepek mindenesetre boldogságot, melegséget, zsibongást hoznak a falak közé, finom ételek illata terjeng a konyhában, a kert szegletében lévő nyughelyen pedig békésen pislákolnak a mécsesek.

Szöveg: Boda Ildikó Fotó: Imre Barnabás Styling: Horváth Vera

2019. november 27. 9:01