Balatoni idill

A harmincas években épült nyaraló kihasználatlanul állt egészen addig, amíg Eszter és párja Balaton-parti esküvőjének alkalmára meg nem újult. Így lett társa egymásnak az angol romantika és a vízparti hangulat.

Erősen lelakott állapotban, sok apró, sötét helyiségre tagoltan várta ez a balatoni nyaraló a megmentőjét, aki időt és energiát nem sajnálva visszaállítja eredeti szépségét. A közel nyolcvanéves villaépület meglévő nyílászárói ugyanis azt feltételezték, hogy annak idején egy igen tehetséges asztalosmester gondoskodott arról, hogy a környék házai egységes, szép stílusban gyönyörködtessék a nyaralókat.

Néhány évvel ezelőtt Eszter és Péter meglátták a lehetőséget a zamárdi házban és úgy döntöttek, közelgő esküvőjüket itt szeretnék megtartani. „Felmértük, hogy mi az, amit meghagynánk, és mi az, amit inkább átalakítanánk – kezdi a lakberendezőként dolgozó Eszter. – Egyértelmű volt, hogy a gyönyörű ablakok, ajtók és spaletták megőrzésre méltóak, viszont többségük olyan rosszul festett, hogy jobb megoldás volt újragyártatni őket.” Az egykori szerencsétlen elrendezést mindenképpen meg akarták szüntetni, hiszen tágasabb térre vágytak.

Galériához klikk a képre!

Ehhez szükség volt egy négyméteres áthidaló beépítésére, mivel megbontották azt a főfalat, ami keresztben húzódik a házon. A tér maximalizálása érdekében a külön hálószobáról is lemondtak. „Úgy éreztük, egy nyaralóban megengedhető, hogy a hálószoba és a nappali egy térbe kerüljenek, a kisebb szobában inkább gyerekszobát rendeztünk be.”

Az átalakításnak azonban itt még nem volt vége. Mivel az egész ház nedvesedett, a padlószintet visszabontották és újraszigetelték. A masszív falak viszont szerencsére olyan jól megtartják a hőt, hogy a légkondicionálót inkább csak fűtésre használják, a vastag falaknak hála a ház nyáron is alig melegszik át. A belső tér hangulatát a finom rajzolatú, toile mintás tapéta határozza meg, ami egyértelműen nem bírt volna el túl sok bútort és kiegészítőt.

Galériához klikk a képre!

Eszter főleg fehér és halványszürke színekben gondolkodott, amit a kék különböző árnyalataival oldott, reflektálva ezzel a tópart közelségére és a nyári hőségben áhított felfrissülésre. „Angol vidéki stílusra vágytunk, ahol valóban feltöltődhetünk és kiszakadhatunk a mindennapok rohanásából. Szerettem volna, ha a sok, örökségből megmaradt bútornak és dísztárgynak is végre méltó helye lesz.” A végeredmény egy olyan bájos és romantikus kis villa lett, ahol az esküvő után is minden nyarukat töltik.