Meghitt ünnep egy százéves villában

Páratlan örökség

Különleges anekdotákat mesélhetne az 1920-as években épült gellérthegyi villa, hiszen egy nagy szerelem emlékét őrzik a falak. „Egy sokat látott erdélyi arisztokrata, Lázár Ernő és imádott felesége építtette” – osztotta meg az OTTHON magazinnal Renáta, aki alaposan elmerült Lázár emlékirataiban, hogy megismerje otthonuk történetét. – „Bár jogász volt, kivette részét a ház tervezéséből. Vagy kétszázszor módosított a terveken, mert szeretett volna olyan elemeket beépíteni, amelyeket külföldi útjain látott. Ennek köszönhetően jelennek meg reneszánsz, klasszicista és szecessziós jegyek is.” A lakás domináns motívuma, a falborítás domborműveinek mintáit például a pécsi székesegyházban és egy velencei palotában fotózta le az egykori tulajdonos.

Nem csoda, hogy Renátáék sokáig töprengtek azon, mennyire szabad megváltoztatni ezt a páratlan örökséget. Magát a házat, belső megjelenését szinte érintetlenül találták, átesett azonban egy gépészeti modernizáción, és a fapadlót is javították. Így vették birtokba a háromemeletes villa alsó szintjét, az egykori fogadóteret. Ahol régen elegáns cipellőkben forogtak a dallamokra, a tiszteletteljes felújítás nyomán mára az öttagú család koptatja a parkettát: a tánctérből étkező, a szivarszobából nappali, míg a télikertből dolgozórész lett. A grandiózus ebédlőből és konyhából tágas, fényes gyerekszobákat, gardróbot és fürdőket alakítottak ki.

Visszafogott színek

A színekkel Renáta visszafogottabban bánt, mint ahogy lakberendezői munkái során szokott – bár a nappali okkerje merész választásnak tűnik egy villában –, ugyanakkor a többnyire Angliából rendelt tapéták és lakástextilek egyszerre klasszikusak és formabontók. „Sokáig vívódtunk, van-e jogunk lefesteni a kazettás fa falburkolatot, ám rettenetesen sötét volt. Fügedi Móni bútorfestő révén nyolc réteg alapozó és festék került rá, majd antikolta és viaszolta is. Négy hónapig tartott a munka” – avatott be a részletekbe Renáta.

A hagyomány és korunk stílusainak kettőse az ünnepi dekorációban is visszaköszön. Bár Renátához közelebb áll a klasszikus, piros-zöld karácsony, idén mégis változtatott: csillogó pasztell díszekkel és csodás növénygirlandokkal teremtette meg az ünnep varázsát. „Annak idején a villában élők estélyein megfordult a korabeli elit, míg nálunk az ünnepi időszakban üljük körül a legtöbben az asztalt. A szüleim szenteste pásztorjátékra viszik a gyerekeket, és mire hazaérnek, talpig díszbe öltöztetett fenyőfa vár rájuk.” Nem is lehet meghittebb az ünnep, mint itt, a tradíciót és az új, családi rituálékat egyaránt befogadó otthonban.

Galériához klikk a képre!

Szöveg: Ványik Dóra, fotó: Imre Barnabás, F. Tóth Gábor, styling: Horváth Vera, stylist asszisztens: Rácz Rebeka, lakberendező: Visnyei Renáta

2020. december 18. 6:10