A kék és fekete találkozása: egy modern, napfényes lakás Debrecenben

Nem nulláról indultak

Szakály János és csapata nem a nulláról indultak, az ingatlant jó állapotban vették át, az elkészült elemekhez alkalmazkodtak. Ez kihívás volt számukra, de nem jelentett problémát, szerencsére jó minőségű anyagokat építettek be az ingatlanba és a család is egyetértett ötleteikkel.

„Minden szobát külön-külön szoktam szemlézni, hiszen funkciójukban is eltérnek, ezért priorításban ez fő szempont mindig. A megbízóimat alaposan kikérdeztem, hogy mik a szokásaik, hogyan kezdik a napjukat, mennyit szoktak a konyhában, nappaliban, fürdőben tölteni. Ezek fontos információk, mert az ott lakóknak minden szobában otthon kell érezniük magukat, de el is kell látniuk a házban betöltött szerepüket” – mesélte a szakember.

Szerencsére az építtető is eszerint a szemlélet mentén valósította meg terveit. Amikor Jánosék elkezdték a munkát, már minden ki volt burkolva, a festéssel is végeztek a szakemberek, az ajtók be voltak már szerelve és a villanyszerelők is részben befejezték a munkát.

Életteli árnyalatok

A család szerette volna, ha a fekete és a kék színek árnyalatai dominálnának otthonukban. Bár nem minden lakásban mutat jól ez a páros, hiszen mindkettő sötét szín, ide viszont remek választás volt, mivel a szobákban világos, fényes a burkolat és fehérek a falak. A keleti-nyugati tájolásnak köszönhetően pedig a déli órákon kívül egész nap átjárja a fény az ingatlant.

„Ezért támogattam én is ezt a színpáros ötletet, mert a fent említettek miatt nem érezzük nyomottnak a tereket és életteli lesz a környezet. De ez nem jelenti azt, hogy nem melegítettem kicsit ezeken a hűvös a színeken. Mondhatni a régi, jól bevált fához nyúltam segítségül, viszonylag nagyobb mennyiségben. Természetesen változatosan használtuk. A bútorok is többnyire fa vagy fa hatású anyagúak, ezért például csak bizonyos ajtók és falszakaszok kaptak bordázott megoldást. A végeredmény önmagáért beszél szerintem.”

Galériához klikk a képre!

Szöveg, lakberendező: Szakály János, fotók: Bata Tamás