Erdő mélyén faházikó: így újult meg a vadregényes erdei épület

Hogy mit lehet kihozni egy régi, rozoga faházból? A vadregényes erdei épületben Czok Ildi nemcsak a terekhez állt nagyvonalúan, de gondolata ívét korokon és érzéseken is áthúzta, ügyes kézzel megújítva a régit, aláhúzva az újat.

Romos kis faház felújítása

Ahogy Ildivel haladunk Budapestről Dömösre a Duna mentén, egyre tartunk az erdő felé, közben mesél családról, múltról és persze jelenről. Arról, hogyan telepítették ki nagyszülei családját a fővárosból a folyó melletti kis településre, ami a mai napig meghatározó az ő életében is. És bár a ház, ahol az édesanyja és testvérei felnőttek, végül nem lett a családé, a három testvér felnőttként annyira visszavágyott Dömösre, hogy később mindhárman itt építkeztek. „Csodás pillanatokat őrzök a gyerekkoromból, annak ellenére, hogy szegénységben éltünk. A boldogságot jelentette számomra, amikor az erdei tisztások virágaiból csokrot köthettem és a kezünkből csipegettek a szobánkba berepülő cinkék” – mesélte az OTTHON magazinnak Ildi édesanyja.

Kicsivel a nyaralója és a Rám szakadék fölött, az erdő mélyén áll az egykor romos kis faház, amelyet Ildi tervei alapján újított fel anya és lánya. Itt, a Moha és Páfránynak keresztelt lak körül már a levegőnek is illata van, és ahogy a kerti lépcső felvezet az épületig, nem nehéz elképzelni, ahogy még nem is olyan rég teljesen benőtték a bokrok. Mint Csipkerózsika meséjében; a bozótos szobákba bejártak az állatok, ahol már harminc éve úgy sorakoztak a bútorok, mint Tutanhamon sírjában a kincsek. Most új gazdáik írnak számukra új fejezetet, megragadva az alkotói lét esszenciáját, a lakberendezésben rejlő szabadságot: korokat, érzéseket kapcsolnak össze egy tárgyban, gesztusban, színben.

Modern és régi találkozása

„A bútorok nagy része megújult. Nem akartam az idő múlását leplezni, inkább ellensúlyozni egy-egy kidolgozott részlettel, látványos ötlettel.” Ennek szép példája a modern és régi bútorelemekből született konyhasarok és a pitypangos szekrény. Ildi számára a folytonosság láthatóvá tétele nem csupán kihívás – ez adja a bútorok mellett a terek dinamikáját. A mennyezeti panel kibontása nagyvonalú teret eredményezett, és láthatóvá tette a gerendákat, új térdimenziókat teremtve.

Megváltak a ’60-as évek zegzugos téralakítását tükröző falaktól, így tágítva tovább a két szoba térérzetét. A konyha és a fürdő felett, az erdei házikók kuckósságát sem mellőzve bújik meg a galéria – a maga tervezési kihívásával. Mára azonban újabb izgalmas nézőpontot adva szervesen bekapcsolódik a faház életébe. A konyha fekete színével teremt kapcsolatot az étkezővel, az erdő árnyalatai a terekkel: a natúr fa, a sötét fakéreg, a levelek zöldje, a szürke kövek... Így fonódik össze a kint és a bent, utánozhatatlan harmóniával megtöltve Ildiék és vendégeik szívét. Mi ez, ha nem maga a visszatérés a gyökerekhez?

Galériához klikk a képre!