Az olajfák alatt: interjú a Napsütötte Toszkána írójával

Frances Mayes író-költő Toszkána szakértője; a táj és cortonai nyaralója a regényei, útleírásai és receptkönyvei legfőbb ihletője.

Legismertebb könyve és az azonos című film ihletője a Napsütötte Toszkána; Bramasole nevű villája a rajongók zarándokhelyévé vált.

Amikor nem olasz villájában alkot, Észak-Karolinában él férjével; korábban a San Fraciscó-i egyetemen tanított kreatív írást. 

Közel harminc év telt el a Napsütötte Toszkána megjelenése óta, de máig sokakat inspirál. Mit szeret a legjobban második otthonában?

A szépségét! Érkezéskor a festői tájkép az első, ami köszönt – mintha egy reneszánsz freskó háttere elevenedne meg ilyenkor előttem. Szeretem, hogy az elragadó falvacskákban, melyek bár öregek, mint a végtelen idő, az élet még mindig a központi piazzán a legpezsgőbb. Csodás lenyomata ez a helyiek életmódjának, amely azt sugallja: minden úgy jó, ahogy van. Talán ezért töltöm itt minden nyaramat több évtizede. Gyerekkorom óta hajtott a világ megismerésének vágya; érdekelt, milyen az élet számomra ismeretlen helyeken. Toszkána mindig tartogat újdonságot, és betekintést enged az ott élők „valóságába”. Ezért is hat rám ennyire inspirálóan.

Ha nem is sikerül elutaznunk ide, a hangulatát megteremthetjük. Mi adja a varázsát?

Megtanultam úgy élni, mint a helyiek, akik kint és bent egyaránt sok időt töltenek. Ezért van a kertemben is egy kis társalgó- és étkezőhely, de a fűszerkertem is csodás. A kevesebb több: az amerikai házamban például tartok néhány toszkán vásznat és kerámiát. Ha ezekkel terítek, máris Itáliában érezem magam. Persze a toszkán álom titkához a mögötte húzódó filozófia adja a kulcsot. La casa operta, nyitott ház: nyitunk a barátok és a hely felé is, amely otthont ad.

Mitől annyira szerethetők a tipikus toszkán otthonok?

A választ erre az Arezzó mellett havonta megrendezett antikpiacon kaptam, innen származik ugyanis a legtöbb berendezési tárgyam. A hagyományos otthonok nagyon egyszerűek: fényesre viaszolt cotto, téglapadló adja az alapot, rajta kovácsoltvas ágyak és óriási armadio szekrények, mivel régen nem volt gardróbszoba. Az apró fürdőt sokszor utólag toldották a házhoz, konyhasziget helyett pedig egy nagy asztal áll a konyha közepén. Itt gyűlnek össze borsót fejteni, a gyerekek leckét írni, kávéval-könyvvel is gyakran az asztalhoz telepednek, és persze ez a tésztanyújtás helye is. Tulajdonképpen az életé.

Nem teljes a toszkán élmény a helyi konyha megismerése nélkül. Mi teszi páratlanná?

A genuino, az eredetiség: ha a legjobb helyi alapanyagokat használjuk, nagy baj nem lehet! Ráadásul az ételek itt valóban szezonálisak: nemrég ért véget az eper- és spárgaidény, jövő évig fel sem bukkannak. Mi az oka? A vidék tradíciói, melyekből a kiadós sült- és tésztaételek, a színpompás saláták születnek. Annyira tisztelik az ételt, hogy meg is ünneplik: van cseresznye-, fokhagyma-, vaddisznó-, de még csigafesztivál is! Bátran térjünk be oda, ahol sagra felirat hirdeti a banzájt! Jókedvű vacsorában lehet részünk, még tánc és zene is kíséri a mulatságot.

Bramasolét sokszor szinte élőlényként írja le. Együtt él a házzal? 

Valóban mindig új arcát mutatja, ugyanis mániákus átalakító vagyok...  Most pergolát állít fel két kovács, bájos helye lesz az aperitivózásnak, az írásnak. Bent is minden változik: amikor ráleltünk a háló eredeti csíkos falmintájára, az étkezőfreskóra, máris renováltattuk. Persze a tanyaházaknak általában fehér, meszelt falai vannak. Meg is értem: jól illik a fabútorokhoz, de a modern darabokat is kiemeli. Összeköt múltat és jelent, ahogy Toszkána.

Si mangia bene – azaz egyél jól! Nagyon tetszik a toszkánok alapelve. Mindennek az alapja a szépen terített asztal és a frissen sajtolt olívaolaj. Egészen gyümölcsös, kicsit szúrós, ezért bőséggel használják is szinte bármilyen fogáshoz. Mi magunk préseljük a saját olajunkat – még egy kis manufaktúrát is alapítottunk, hogy más is részesülhessen az ízélményben. Arra is rájöttem, ha bátran fűszerezzük a főztünket, szinte új szintre lépnek, átlényegülnek az ízei! A paradicsomszószom lelkét egy nagy csésze aprított fűszermix adja.

Nagyon közel áll a szívéhez óriási kék tűzhelye. Gázrózsáin és sütőiben sok finomság készült már, de kötődik a regényeket, verses- és útikönyveket őrző  könyvespolcához is.

Ha az írónő rajongója vagy, augusztusban veheted kézbe legújabb könyvét – egyelőre angolul. Az otthonosság érzete mellett arról is ír, vajon mikor és mitől szolgál a lakhelyünk valódi otthonként.

Vásárolnál házat külföldön egy hirtelen ötlettől vezérelve? Frances tippje: nézz utána minden részletnek, és ha ezután is úgy érzed, ez az a hely, ahová igazán tartozol, vágj bele!

Az interjút az OTTHON 2022/08-as lapszámában találod.

Szöveg: Volter-Horváth Dóra, fotók: Frances Mayes, portré: Edward Mayes

2024. április 30. 6:10