Barkácsoló mûvésznő

„Már gyerekkoromban is mindenféle anyagokkal, festékekkel kísérleteztem, akkoriban még csak a szüleim legnagyobb örömére” – kezdi Szilvi. Amikor 3 éve beköltözött a lakásba, a fiatal lány anyagi okokból is rá volt kényszerülve, hogy amit csak tud, maga újítson fel. „Beruháztam egy szerszámosládába, ráadásul kimondottan örömöt leltem abban, hogy megtanultam a fűrésszel bánni. Ma már a Praktika magazinban oszthatom meg az olvasókkal a jobb ötleteket” – meséli. Bár a „férfias” munkákhoz is ért, Szilvi a lelke mélyén igazi nő. Imádja a kis csecsebecséket, apróságokat, melyekkel elárasztotta a tetőtéri lakot. „Textilszakon végeztem az Iparművészeti Egyetemen. Mivel lakástextilekre szakosodtam, rengeteg lakberendezési magazint nézegetek. Leginkább a skandináv stílus áll hozzám közel, ezért a lakásomban sok a természetes anyag és a világos szín, a franciáktól pedig a púderes pompát lestem el.”

Mivel nincs külön háló, Szilvi a nappali kihúzható garnitúráján alszik. Mégis, hogy ne érezze túl „nyitottnak” az életét, egy, a nagynénjétől megörökölt, átfestett, 60-as évekbeli polcrendszerrel zárta le a teret. Az Ikeából származó fotel is szinte felismerhetetlen. Mivel hiányzott a huzata, még le is volt árazva, így több se kellette a tulajdonosnak, rögtön két gúnyát is varrt neki a különbözetből. Ezt hangulata szerint váltogatja. De van itt más újragondolt darab is. Szilvi ódzkodott a hagyományos tévékészülékek feketéjétől, ezért az érzékeny részeket letakarva, aranyszínű akrilspray-vel fújta le az egész dobozt. Ezen díszeleg a „gólyalámpa”, ami szintén saját alkotás. Hobbiboltban vásárolt tollakat erősített egy ragasztópisztollyal az egyszerű burára, a tartót pedig stílusosan vörösre pingálta. „Régóta vágytam egy igazi fára a lakásomban. Eredetileg olyat szerettem volna, aminek kisebb ágaira apró dolgokat aggathatok. Erdész unokatestvérem azonban ezeket a kivágott darabokat tudta megszerezni. Kezelés nélkül, méretre szabva csupán a helyükre illesztettük őket. Igaz, sokáig tartott, amíg kiszáradtak, még éjszakánként is recsegtek” – meséli mosolyogva Szilvi.
„Az étkezőasztalom is egy örökölt darab, de a magasfényű fekete zománcfesték csodát tett vele. Mivel szeretem a hokedliket, székek helyett ezeket választottam. Hogy kényelmesebbek legyenek, puhára kárpitoztam az ülőfelületüket. A most divatos falmatricázást pedig úgy utánoztam, hogy papírból sablont vágtam, és a falon körberajzoltam, majd kifestettem” – mutatja. Szilvi szerint egyébként is az a fontos, hogy ne legyen mindig ugyanolyan a lakás, hiszen az unalmas. Inkább válasszunk semleges, nem feltűnő alapbútorokat, és anyagokkal, festékekkel variáljunk a lakásbelsőn.

Mivel a barátait gyakran látja vendégül, a háziasszony egy jól felszerelt konyhát szeretett volna. A tetőtér ferde síkjai miatt a hagyományos megoldás nem jöhetett szóba, viszont a nyitott polcok olcsó helytakarékos ötletnek tűntek. Ráadásul így főzéskor is minden kéznél van. A bútor érdekessége egyébként a nútozás, amit Szilvi egy londoni üzletben látott. „Sokat utazom, és én vagyok az, aki külföldön egy áruházban nem csak a ruha- és élelmiszerrészlegen vásárol, hanem az enteriőrosztályon is. Mindenhonnan hozok valami apróságot, ha mást nem, egy csuprot, dobozkát vagy pár jó ötletet” – nevet.

Ha több ötletet olvasnál Szilvitől, megtalálod az április Otthonban.

2009. március 25. 21:03