Mit hozunk otthonról?

„Négy évig éltünk bérelt lakásban külföldön – meséli Tamás, a tulajdonos -, és már nagyon szerettünk volna egy sajátot. Mostani otthonunkat örököltük, és régóta üresen állt, csak arra várt, hogy hazaköltözzünk.” Szerencséjükre, akadt a családban egy enteriőrtervező – Ábrahám Emő – is, aki szívesen segített formába önteni az elképzeléseket. Annak ellenére, hogy a fiatalok a harmincas éveik elején járnak, az otthonosságot retro hangulatban képzelték el. Nemcsak a divat miatt, hanem azért is, mert a házigazdáknak csupa jó emlékük van ezzel a stílussal kapcsolatban. „Szeretem ezeket a mintákat és a kiegészítőket is – meséli Tamás. Anyuék mindig nevetve nosztalgiáznak, ha eljönnek hozzánk vendégségbe” – csatlakozik a beszélgetésbe felesége, Anna. Emő is nagyon örült ennek az irányvonalnak, hisz a ház maga is kocka, és szerinte fontos, hogy a lakhely külső és belső megjelenése harmóniában legyen egymással.

„A nappali berendezését a kanapéval kezdtük – mutatja Tamás. – Amikor a Casa Italia kirakatában megláttam ezt a darabot, beleszerettem. Mivel rendkívül markáns, az összes többi kiegészítőt egyszerűre kellett tervezni.” A dohányzóasztalt és a tévészekrényt a háziak Bécsben vásárolták, míg az állólámpa régi példány. A műbőr fotelek ajándékba érkeztek, az asztalkára és a lámpára pedig a Forma Galériában talált a lakberendező.

A konyha kialakításánál volt egy kis vita, mert Tamás eredetileg egy piros magasfényű lapokból készült bútort szeretett volna, Anna viszont barátságosabb birodalomra vágyott. „Végül asztalost kértünk fel, hogy készítse el ő a szekrényeket. Az előre gyártott elemeket úgysem lehetett volna beilleszteni a fal egyenetlenségei és a helyszűke miatt – mondja a háziasszony. – Sokat töprengtünk a burkolatokon is, míg végül a padlóra műgyanta, a falra pedig vízálló zománcfesték került” – teszi hozzá. A szomszédos étkező székeit Anna szülei találták egy lomtalanításnál, a 70-es éveket idéző asztal és a lámpa viszont már az Ikeából való.

„Fontos volt számomra, hogy a konyha és a nappali egy térbe kerüljenek, mert én nagyon szeretek főzni, Tamás pedig leginkább a számítógép előtt ül. Arra gondoltam, hogy így tudjuk majd a legtöbb időt együtt tölteni” – meséli Anna. Tamás dolgozósarkát úgy oldották meg, hogy egy kihúzható elemet forgattak a térbe, amit be lehet tolni, amikor nem használják, így kevés helyet foglal el.

A hálószobának - talán kicsit szokatlan módon - nincs ajtaja, csak egy, az ágyat takaró elválasztófalat kapott, amit Caparol kültéri vakolattal vontak be. Mivel a tér optikailag egységet képez a szomszédos nappalival, az Equator Interiorsnál vásárolt tapéta mintájával utaltak a zöld kanapéra. Az ágyat, a dísztakarót és a többi kisebb bútort az Ikeából és a Bo Conceptből választották a tulajdonosok.

Ha többet olvasnál Tamás és Anna otthonáról, megtalálod az Otthon májusi számában.