Ötcsillagos gyermekbirodalom
Vendéglátóink korábban gyakran utaztak, gyönyörű tájakon barangoltak. Ma már azonban ritkábban kelnek útra, hiszen otthonukban minden együtt van, amire valaha is vágytak. Nappalijukból csodás völgyre látnak, jobb oldalon hol búzát, hol nagy fejű napraforgókat lenget a szél, kőhajításnyira tavon csillan a napfény, a szemközti dombon pedig kis kápolna áll.
A fiatal pár, három kisgyermek szülei, szeretnek barátokat hívni, sütni-főzni, no és a helyi, jófajta etyeki borokat kortyolgatni velük. Otthonuk kialakításánál arra törekedtek, hogy – bár tárt karokkal várják a betérőket – családjuk intimszférája egy percre se sérüljön.
A tulajdonosok olyasfajta belső világot képzeltek el, amelyet utazásaik során egy-egy családias, meleg hangulatú szállodában láthattak. Szerencsésnek tartják magukat: mielőtt egy kapavágás is történt volna a területen, megtalálták a tökéletes segítőket: Mizsei József építészt és Müller Mónika lakberendezőt.
SZÍVESLÁTÁS FELSŐFOKONAz utca szintje egyrészt a vendéglátás helyszíne, másrészt a szülők birodalma. A konyha, étkező, nappali hármasa egy térben található, mégis, a burkolatok, az ablakos beugró vagy éppen a sarokkanapé tökéletesen kijelölik a helyiségek határait. A férj, Tamás kérése volt, a konyhai szigetben kapjon helyet a főzőlap, hogy miközben barátaiknak ételt készít, ne legyen elzárva a társaságtól. Ezt a célt szolgálják a sziget körüli bárszékek is.
CSÚSZDÁZÓ RUHÁKA szülők lakrészében kapott helyet a hálószoba és a „felnőtt” fürdőszoba. A háló hangulatát markánsan meghatározza a szemközti falat uraló csíkos tapéta, melynek mintája a díszpárnákon is visszaköszön. „Azért volt Mónikától remek választás ez, mert van benne lila, bordó, narancsos és bronz árnyalat is, így nem határolja be a kiegészítők, a textilek színét. A szülői fürdőhelyiség remek megoldásokat tartogat. A zebrano mintás falburkolat öltözőasztalt, fürdőlepedőket rejt, illetve a ház egyik legnagyobb ötletét.
DÜHÖNGŐ AZ EMELETENA legfelső szint a gyerekeké. Olyannyira, hogy a kis Tamás már hathetes korától ott fönn lakik, és végigalussza az éjszakát. A lépcsőn felérve a „dühöngőbe” jutunk, a játszószobába, melynek pálmás-pillangós tapétája a kicsik fürdőjének pillangómintás csempéjét idézi. A lányok, Luca és Anna, vagy ahogyan a család hívja, Pinki elkísérték Zsófiát a lakberendezőhöz, amikor szóba került a gyerekek emelete. Elmondták, milyen színeket szeretnének a szobájukba. Pinki nevéhez illően rózsaszínt választott, míg Luca zöldet.
A gyerekek léte természetesen nemcsak a szépséget, de a praktikumot is megkövetelte a házban. Gardróbszekrényeikre műbőrborítás került, amelyet könnyen lehet tisztítani, a lépcsőházat bőrhatású tapéta borítja, hogy ne hagyjanak nyomot az ujjacskák. A lépcsőfokokat pedig apró LED-lámpák világítják meg esténként, hogy biztonságban lejöhessenek a szülők hálószobájához.
„Ezt a házat minimum húsz évre terveztük, hiszen akkorra már biztosan kirepülnek a lányok a családi fészekből – mondja Tamás. – Régebben gyakran jártunk wellness-hétvégékre, kirándulni, ám itt minden együtt van. Az otthonunkban érezzük magunkat legjobban!”
Ha többet olvasnál Tamás és Zsófia otthonáról, keresd az Otthon júniusi számában.
Ványik Dóra cikkéből
Fotó: Darabos Görgy
2010. május 26. 22:05
