Évszázados lábnyomokon lépkedve

Ha valaki folyton úton van, könnyen gyökértelenné válhat. Összefolynak a városok, az emberek, a szállodai szobák. Alon, az izraeli üzletember talán éppen ezt szerette volna elkerülni, amikor úgy döntött, saját otthont alakít ki Budapesten, ahová gyakran szólítja a munkája.

Budapest belvárosában bújik meg az üzletember biztos kikötője, amely bármennyire is csak a második otthona, mégis mindenképpen szerette volna saját képére formálni. Amikor először belépett a mívesen megmunkált, kovácsoltvas bejárati kapun, azonnal beleszeretett a különleges beosztású lakásba, az óriási ablakokon át beömlő fénybe, az akkor még kopott, ám évtizedek lábnyomát magán viselő parkettába. És bár más talán elmenekült volna az átalakítás feladata elől, őt nem ilyen fából faragták; belevágott a padlótól a mennyezetig tartó felújításba. Néhány kedves bútorát is ideszállíttatta, ám a végleges kialakítást Müller Mónika lakberendezőre bízta.

ARANY KÖZÉP
A lakberendezőnek nem volt könnyű dolga, hiszen figyelembe kellett vennie az adottságokat, a már meglévő bútorokat be kellett illesztenie az általa megálmodott enteriőrbe, mindezt úgy, hogy a tulajdonos is tökéletesen elégedett legyen.
„Úgy gondolom, ebbe a miliőbe nem illettek volna minimalista bútorok, ugyanakkor – csak azért, mert a ház a múlt század elején épült bérpalota – azt sem szerettem volna, ha nagy, súlyos tárgyakkal zsúfolt az otthonom – mondja a tulajdonos. – Valahol egy egészséges középútra szerettem volna rátalálni, és ebben Mónika remek partnernek bizonyult a számomra.”

A MÚLT DICSÉRETE
A lakás több helyütt őrzi a múlt századi építőmesterek kézjegyét. Alon egyik fontos kérése volt, hogy ahol lehet, ne változtassanak az eredeti anyagokon. „Ragaszkodtam a gyönyörű nyílászárókhoz, amelyek különleges hangulatot adnak minden helyiségnek. Sajnos a parkettát nem lehetett már újból felcsiszolni, de nem szedtük fel az eredeti padozatot, hanem erre került az új padló. Amikor először beléptem a lakásba, nagyon tetszettek az imitt-amott hiányos stukkók. Ezeket is szerettem volna helyreállíttatni.” Eredeti megoldás a két szimmetrikus ajtó az ebédlőrészben; az egyiken át az előszobába juthatunk, míg a másik, embernyi mélyedés valójában agyagból kiégetett bortartót rejt.

BRONZOS RAGYOGÁSBAN
Bár a lakás körbejárható, a hálószoba-fürdőszoba kettőse mégis a kíváncsi szemektől távol kapott helyet. A fürdőszoba barna, nagyméretű csempéje karakteres hangulatot ad a helyiségnek, ráadásul a nagy ablaknak köszönhetően egész nap napfényben fürdik, így gyönyörű, bronzos árnyalatú lett a burkolat.

GYARMATI STÍLUS, VELENCEI CSILLÁRRAL
A hálószoba legmeghatározóbb bútordarabja a gyarmati stílusú ágy, amelyet Alon választott.
Ehhez hozatta Magyarországra a különleges, tömörfa ládát is, amely a fekhely végében kapott helyet. A szögletes darabot lágy esésű textilekkel finomították, és olyan különleges lámpákat választottak hozzá, amelyek a női energiát is megjelenítik.

FÉRFIAS HÁZTARTÁS
A konyha is magán viseli a férfias karakterjegyeket, bár Alon bevallotta, hogy főzésre csak ritkán jut ideje, leginkább akkor, amikor vendégei érkeznek. Ha egyedül étkezik, inkább az ebédlősarkot választja, vagy a helyi éttermekbe látogat el.

Ványik Dóra cikkéből
Fotó: Darabos György

Ha többet olvasnál Alon otthonáról, keresd a folytatást az Otthon júniusi számában.

2011. május 25. 21:05