A lányregények titkos kertje

A házaspár budapesti lakásából vágyott a zöldövezetbe, ám csakhamar ráébredtek, a napi többórás autózást a dugóban nem nekik találták ki. Döntöttek: maradjon meg a munkahelyükhöz közeli otthonuk, és keresnek egy hétvégi házat valahol az országban, ahol kedvükre kertészkedhetnek, élvezhetik a friss levegőt nyáron és télen is. Szó szerint bejárták Tolnát és Baranyát, míg egyszer a szerencséjük a Balaton északi partjára vetette őket. Egy dörgicsei ingatlanügynök ajánlotta figyelmükbe a közeli faluban lévő tüneményes, régi parasztházat, ők pedig azonnal odaautóztak.

HAMUBAN SÜLT POGÁCSA A VENDÉGEKNEK
A régi pajtából egy – ahogyan ők hívják – dühöngőt alakítottak ki, ahol összeülhetnek egy jó beszélgetésre, evésre-ivásra. A helyiség padlója bontott téglából készült, és ebből építették fel a kanapé alapját is, amelyre kényelmes, puha borítás került. A terem sarkában igazi, régi búbos kemence áll, ahol Kriszta isteni pogácsákat és kenyeret süt a hirtelen betoppanó vendégseregnek.

LÁSD MEG AZ ÉRTÉKET BENNE!
Talán meglepően hangzik – látva a csodálatos antik bútorokat –, de Kriszta igyekezett költséghatékonyan berendezni a házat. Természetesen ehhez az is kellett, hogy barátai, ismerősei tudják, képes arra, hogy meglássa a kidobásra ítélt tárgyakban is az értéket, és befogadja őket. Így volt ez az étkező bútoraival is.

„Egyik barátunk nagypapájának polgári lakásából került ide az étkezőasztal és a tálaló – amelyek száz évvel ezelőtt egymáshoz készültek –, valamint a tonett székek is. Ezek ugyan különböző mintájúak, de talán éppen ettől lesz szerethető ez a helyiség. A mutatós csillár szintén a hagyatékból való, míg a csipkés díszű függönyt egy budapesti antikvitásban találtam. Imádom az ódon apróságokat, például a tálalón a kulccsal zárható italosüvegeket, melyek valamikor azért lettek így kialakítva, hogy a cselédek ne tudjanak inni belőlük…Aki látta volna ezeket a bútorokat, amikor hozzánk kerültek, biztosan tűzre rakta volna. Mi azonban újra életet leheltünk beléjük” – meséli Kriszta, akitől nem áll távol a régi idők és modern megoldások ötvözése sem. Erre jó példa a kék-fehér fürdőszoba, ahol a zuhanyfülke úgynevezett esőcseppes technikával készült; minden csepp vízhez kis levegőt is befúj, így kevesebb víz fogy, és úgy érezhetjük, mintha nyári záporban fürdenénk.

VISSZA A MÚLTBA!

A felújítással hét évvel ezelőtt Kriszta és István kemény fába vágták a fejszéjüket. Az épület ugyanis természetvédelmi területen áll, a háziak viszont lélegző házat szerettek volna létrehozni speciális nyílászárókkal, melyekre az engedélyeket nem volt könnyű beszerezni.
„A ház sziklákra épült, nincs alapja, a köveket sárral tapasztották össze. A hatvan centiméteres falak csodálatosan tartják a hőt, viszont modern nyílás¬zárókkal bepenészedett volna minden. Ezért végül kettős gerébtokos ablakokat készíttettünk, a térségre jellemző tulipános spalettákkal.”
 „Nekem a lányregények titkos kertje volt mindig az álmom, és itt ez megvalósult. Amikor reggel feléb¬redek és a spaletta tulipánjain át besüt a napfény, már tudom, hogy csak jókedvű napom lehet!”

Ványik Dóra cikkéből
Fotó: Vikman András
Styling: Matiz Alíz

Ha többet olvasnál Kriszta és István házáról, lapozd fel az Otthon augusztusi számát.

2011. július 27. 21:07