Bohémtanya francia módra

Vajon mitől érezhetően más egy külföldi, mint egy hazai otthon? Tettem fel magamnak a kérdést, miközben a Budai Vár meredek utcáján kaptattam fölfelé Virginie-hez. Mert a lakás igenis franciás. Az én elképzelésem szerint lendületes, színes és mosolygós. Vagyis olyan, mint ez.

A franciák talán merészebben bánnak a színekkel és a tárgyakkal. Engedik, hogy keveredjenek a különféle stílusok és minták. Bátran egymás mellé rakják a tárgyakat, amik tetszenek nekik. Mint Virginie, aki évek óta élt már ebben a bérelt budai lakásban, amely valójában nem felelt meg az igényeinek. A nyolcvanas években épült társasház udvarra néző, csendes lakása jó fekvésének köszönhetően nyerte el a figyelmét, de amíg nem kínálták fel eladásra, nem gondolkodott azon, hogy változtasson rajta.

Ötletes térhódítás

„Virginie ideális ügyfél" - szögezi le mosolyogva Müller Mónika lakberendező. „A közös munka elején végigvettük, hogy számára mik a prioritások, és onnantól gyakorlatilag hagyott minket szabadon dolgozni." A Müller Mónika Enteriőr valamennyi munkatársa hasonlóan elismerő szavakkal jellemzi a munkát. „Először a teret alakítottuk át, utána öltöztettük fel a lakást. A folyosó főfalának kibontásával tágítottuk a térérzetet, a nyitott konyhát pedig áthelyeztük a helyiség másik oldalára. Megszüntettük a kis szobát, ennek köszönhetően hasznos négyzetmétereket nyertünk a konyhának." És valóban, amikor a lakásba lépünk, első benyomásunk az, hogy egy fényes és színes térbe érkeztünk.

Bátor színválasztás

Kedves embereknek kedvesek a rokonai is, gondolom, miközben egy mosolygós fiatalember, Marc veszi elő a Herendi tányérokat - könnyű ebédhez készülődnek. Az egykori szoba helyén létesített modern étkezőbe rusztikus étkezőasztal került, ami a francia nagymama nagy becsben tartott örökségének része. A másik az előtérben álló faragott szekrényke. Virginie és a tervező világos laminált padlóburkolat mellett döntöttek, részben anyagi, részben praktikus okokból, mivel a burkolat és a hasonló tónusú falszín egységes hátteret teremt a bátran választott színeknek. A lakberendező gondosan felmérte megbízójának kedvenc tárgyait, és valóban azok köré találta ki a teret. Ők tervezték a bútorok jó részét is.

Szenvedélyes műkedvelő

„Fontos volt számomra a világítás, elsősorban a képek miatt. Mónika ügyesen megoldotta ezt is." Az étkezőasztal fölé kecses műanyag lámpákat függesztettek - hogy ne zavarják a kép látványát -, a nappaliba viszont egy fukszia színű, egyszerre romantikus és buja lámpaburát lógattak be. „Szeretek itt élni, nemcsak azért, mert az igen változékony francia éghajlathoz képest itt kitűnő az időjárás, de nagyon tetszik nekem a magyar képzőművészet és iparművészet is. Gyakran látogatok kiállításokat. Az első festő, akit itt megismertem,
Csontváry volt. Még jobban megtetszett nekem, mikor elolvastam az életrajzát.

Torma Beatrix cikkéből
Fotó: Darabos György

2013. január 8. 10:01