Üvegház az erdő határában

A választásnál alapvető szempont volt, hogy egyik oldalról sincsenek közvetlen szomszédok, és a kiszemelt terület az erdő szélén található. Azt is mondhatnánk, erre még a madár se jár: a környék kimondottan csendes, átmenő forgalom egyáltalán nincs, az ide vezető utat szinte kizárólag kirándulók, futók, kutyasétáltatók, és a néhány közelben lakó használja. Péter az építkezés előtt eltöltette a területet. „Megemeltük a házat, aminek gyönyörű kilátás lett az eredménye.”

Környezettudatos építkezés

A természetes környezet és a zöld növényzet közelsége a ház egész kialakításában fontos szerepet játszott: az alsó szint hatalmas ajtajai és ablakai kulcsszerepet játszanak az energiafelhasználásban. A többrétegű üvegfal ugyanis remekül szigetel, és olyan hatékonyan ereszti át a napsugarakat, hogy a kétszintes épület teljes energiafogyasztása egy kisebb lakáséval vetekszik. „Persze ebben az is közrejátszik, hogy az építéshez isotech technológiájú építőanyagot használtunk” – magyarázza Péter. „De a déli fekvés is nagyon fontos, hiszen ha télen besüt a nap az üvegajtókon keresztül, az egész ház annyira felmelegszik, hogy ezeken a napokon nem is szoktunk fűteni.”

Térélmény nagy léptékben
Az alsó szintre a kiszolgáló helyiségek mellett alapvetően a közösségi funkciókat tervezték. Mivel Péter szerint a modern civilizáció talán egyik legnagyobb kincse maga a tér, ezért a teraszra nyíló, üveg nyílászárókkal való vizuális térnövelés és a tudatosan kihasznált helyek különös jelentősséggel bírnak. A közel száznyolcvan négyzetméretes, hatalmas termet a konyha és az ebédlő mellett egy tágas nappali foglalja el, amit szándékosan egyetlen nagy helyiségként kezeltek, és csak egy beépített, alacsony, körbejárható polccal tagoltak két részre. De nemcsak a beépített bútorokat tervezte meg Péter ilyen pontossággal, hanem vásárlás  előtt azt is végiggondolta, hogy az esztétikai értéken túl milyen igényeknek kell megfelelniük az egyes daraboknak. „Nem szeretem az olyan nappalikat, ahol a vendégek azon dilemmáznak, hogy mit kezdjenek egy ülésre valójában alkalmatlan, igazából fekvésre tervezett, süppedős kanapéval” – mutatja a választott modellt a házigazda, aki tökéletes megoldást talált a problémára. „Szerettük volna megkímélni a vendégeinket ettől a kényelmetlenségtől, ezért az elejétől fogva úgy terveztük, hogy kialakítunk egy olyan beszélgetősarkot is, ahol mindenki elfér a fotelekben, senkinek nem kell feszengenie és azon gondolkodnia, hogy hátra merjen-e dőlni. Így viszont a nappali kanapés része kicsit átalakult, személyesebb, intimebb jelleget öltött, hiszen gyakorlatilag csak mi  használjuk. Itt kényelmesen tudunk ejtőzni, élvezzük a kilátást, és esténként itt házimozizunk.”

Szöveg: Csóka Noémi

Fotó: F.Tóth Gábor

Styling: Rövid Zsuzsa

A teljes cikk az OTTHON magazin áprilisi lapszámában olvasható.

2013. április 12. 8:42