Virágos rét tálalva: Halmos Monikával beszélgettünk

Virágkötői és dísznövénytermesztői tudását virágstylistként is kamatoztatta, könyv- és naptárillusztrációk őrzik kompozícióit.

Természetgyógyászatot is tanult, érdekli a virágban-gyógynövényben rejlő erő. Közel harminc éve kutatja az ehető fajtákat; 84 receptkönyvet jegyez.

Szívügye az ismeretterjesztés. Országszerte tart előadást, kóstolót, főzőkurzust. Sommelier-ként vallja: virág és bor két jó barát.

Egyre többen fedezik fel, hogy a virág a váza mellett a tányérra is való, amiben kulcsszereped van. Mi a titkod?

Hogy rájöttem: az a világháborúkat követő ötven év, ami itthon furcsa társadalmi helyzetet teremtett, nem kedvezett a népi növényismeret továbbadásának. Sok 19-20. századi hazai és külföldi szakácskönyv átböngészése után vált világossá, hogy a német ajkú országokban jóval erősebb a virágkonyha hagyománya. Ezt szerettem volna visszahozni a köztudatba, legyen szó őshonos kerti vagy vadon növő fajtákról. „Belém nőtt” ez az érdeklődés: amikor gyerekként a nagymamámnál nyaraltam, a közelben sorakozó virágkertészetekben lábatlankodtam, feladatokat is kaptam. Így kezdődött. Azóta a téma úttörőjeként próbálok átfogó képet adni az ehető virágokról, amiket a kertemben is termesztek.

Miért fontos, hogy ilyen növényeket is fogyasszunk?

Egész szimbólumrendszerük van, és születésünktől kezdve minden fontos életeseményen végigkísérnek. Megismerni az ehető virágokat tehát önmagában is érdekes, de ha egy teljesen új szempontból vizsgáljuk meg az élővilágot, és azt, hogy mit is eszünk, felébreszthet bennünk egy tudatosabb és fenntartható életmódra való törekvést. Itt is igaz, hogy az emberek szívéhez a hasukon keresztül vezet az út! És nem utolsósorban a virágok mindent tudnak, amit a zöldségek: ízesítenek, díszítenek.

Mintha varázserővel bírnának!

Az biztos, hogy meg tudnak lepni. Egyszer egy tanfolyamon ki kellett találnom, miből készült egy-egy étel. Itt találkoztam egy aromás ízű krémmel, amihez még csak hasonlót sem kóstoltam. Kiderült, hogy a piros árvacsalán virágos hajtását aprították bele. Ebből is látszik, hogy fontos az új ízek megismerése, mert egészen másféle ízvilágban szocializálódunk. Az iparszerűen előállított élelmiszerekhez képest a növények „zöld”, földes ízében ott van a tiszta természet. Ráadásul a sült virág illata is fantasztikus a karamellizálódó nektár miatt, pedig ezredmilligrammokról van szó. Ez maga a csoda.

Mit javasolsz még a kezdő virággasztronómusoknak?

Kísérletezzenek! Gyerekként imádtam próbálgatni az ízeket. A kis edényeimbe papsajtot, ribizlit szedtem – mikor mit –, ezekkel kínáltam meg a képzelt barátaimat. Persze mindig megkóstoltam a „főztömet”, és bár biztosan sok olyasmit ettem, amit nem kellett volna, soha nem esett bajom. De nem szabad engednünk a gyerekkori nyitottságunkból! A begóniát például egy „cuki, rózsaszín” virágként tartjuk számon – vagyis csakis finom édes lehet. De mivel a sóskáéhoz hasonló oxálsavat tartalmaz, igencsak hasonló az ízük. Ahogy közeledünk az őszhöz, egyre savanyúbb virágokkal főzhetünk, ezzel számolni kell.

Ahány virág, annyi lehetőség?

Attól függ, kinek milyen tevékenységhez van kedve. Ha ez megvan, onnantól tudok segíteni a folyamatban. Az épp szezonális virágokról tanulunk a workshopjaimon, és arról, hogy mi mindent lehet belőlük készíteni. Megint más, ha rózsakertünk vagy levendulásunk van! Meg kell ismernünk a rendelkezésre álló növényeket. Szeretem, ha az engem körülvevő tárgyakon is feltűnik a virág: a dédmamám virágos készletéből teázom, szívesen látom textílián. Van, amit csak virággal lehet elmondani.

Erre használd

Csak a tiszta virág ehető. Ne virágboltban vásárolj be a salátához, mert a dísznövényeket más eljárással termesztik, mint az étkezési célúakat. A legjobb, ha magad neveled a virágot, vegyszer nélkül. Ha mégis szükség lenne rá, biogazdálkodásban engedélyezett szert használj, és vedd figyelembe a levélzöldségekre – nem a virágokra – vonatkozó figyelmeztetéseket.

Kell a sikerélmény! Kezdd könnyen gondozható fajtákkal. A sarkantyúka ágyásban, bokorként, felfuttatva is megél, tormás-borsos íze miatt salátába, mártogatósba illik. A körömvirágot gyúrd pogácsa vagy metélt tésztájába. Meseszép, és így is érvényesül a gyógyhatása. Az árvácska szuperereje a hidegtűrés. Ha ősszel elülteted, tavaszig virágzik, hogy palacsintába, süteménybe süthesd.

Légy sokoldalú! A természet gondoskodott az éléskamrája sokszínűségéről. Az apró virágok, mint az árvácska és Sisi kedvence, az ibolya dekorálásban jó, más fajták a fűszerezésben. Ahogy telik a nyár, úgy nyílnak egyre nagyobb kelyhű virágok. Ezeket meg is töltheted – a sásliliomot például gyümölcsrizzsel, mézes kölessel, az olasz konyhát követve a tökfélék virágait gabonás vagy húsos raguval. Főzve, sütve is mennyei!

Használd ki az erkélyt, a teraszt. A szabadföldi ágyások szerepét néhány balkonláda is átveheti, de nyáron elsődleges kérdés a kertészkedésre használt terület fekvése. Ha állandóan tűzi a nap, ültess begóniát, bársonyvirágot, különböző kakukkfűféléket. Ízletes a viráguk, és eltérő virágzási idejű fajták telepítésével egész nyáron tele lesz a kamrád. Árnyékos erkély esetén sincs gond: válaszd a sarkantyúkát. 

A teljes cikket keresd az OTTHON Kert különszámában (2023/3)! 

Szöveg: Volter-Horváth Dóra, fotók: Halmos Monika

2024. március 28. 6:10