Komposztkészítés házilag

Készítsünk vagy vásároljunk?
Komposztálót készen is vásárolhatunk kertészeti árudákban vagy barkács áruházakban, de magunk is elkészíthetjük. Ha utóbbira szavazunk, először is jelöljük ki a helyét. Praktikus, ha földbe süllyesztjük, mert így sokkal kevesebb helyet foglal és szél esetén nem érezni az illatát.
A méretét, mélységét meghatározza, hogy mennyi hulladék kerül bele. Ha sok a lombhullató fánk, bokrunk vagy nagyobb füves területünk van, akkor jelentősebb mennyiséggel számoljunk. Inkább legyen egy nagyobb verem, mert innen egyszerűbb kiszedni majd a kész komposzt földet, mint egy kis lyukban kotorászni.

A kiásott földet helyezzük minél közelebb, mert erre majd folyamatosan szükségünk lesz. A verem oldalait olyan tartós anyaggal béleljük ki, melyet lapátolás közben nem teszünk tönkre. Ez lehet akár beton, vagy régi raklapok, műanyag palánk. Az alját ne zárjuk le, hogy a nedvesség el tudjon szivárogni, de valamivel – például régi téglával - ezt is határozottan jelöljük ki. Készítsünk egy tetőt a veremre. Nem kell légmentesen zárnia, de fedje le, hogy a nagyobb mennyiségű csapadék ne folyjon be, a nap pedig ne szárítsa ki.

Első lépésként a kiásott földből lapátoljunk vissza néhány centimétert. Vékony földréteget akkor is tegyünk az aljára, ha készen vásárolt komposzt ládát vagy konténert használunk. Ezután mehet bele a különböző, komposztálásra szánt hulladék.

Mit tehetünk a komposztálóba?
Lenyírt füvet, faleveleket, akár a diófa levelét is, kertből kiszedett növények maradékait, gyomokat, sövényvágás, fametszés hulladékát. Az erősebb, gallyasabb részeket aprítsuk fel, mert így sokkal hamarabb lebomlik. Mehet bele konyhai hulladék, zöldség-, gyümölcs maradványok, tojáshéj.

Mit ne tegyünk bele?
Ez nem szemetesgödör! Ne dobjunk bele nem növényi hulladékot, cigarettacsikket, sörös dobozt, műanyag flakont, papírt, konyhai maradékokat, nyers húst, nem, vagy csak nehezen lebomló dolgokat. Ágakat, nyesedékeket is csak felaprózva helyezzünk bele. Ne tegyünk bele használt étolajat, romlott, folyékony maradékokat sem.

Pakoljuk meg!
Az első földréteg aljára szórhatjuk a hulladékot kb. 20 cm vastagságban, majd ismét egy réteg föld következzen. Amikor földréteget szórunk rá, mindig locsoljuk meg, hogy jó nedves legyen, de az áztatást kerüljük. Ha egyszerre nagyobb mennyiségű anyagot teszünk bele, mindig szórjunk a tetejére egy réteg földet, és egy héttel később az egészet vasvillával forgassuk át. Az átforgatás után is szórjunk rá földet és egy kicsit locsoljuk meg. Nagyjából két hét után kezd beindulni a komposztálódás folyamata. Ilyenkor a hőmérséklet elérheti a 70 C fokot és ez több hétig, akár egy hónapig is eltarthat. Ez azért fontos, mert ekkora hőmérsékleten még a diólevél csírázást gátló anyagai is lebomlanak. Ahhoz, hogy a komposztunk alaposan összeérjen, legalább 2-3 hónap kell.
Ha nagyobb mennyiségű hulladékot tettünk a komposztálóba, mint amennyi fér, ne tapossuk meg, mert a bomláshoz nélkülözhetetlen a megfelelő szellőzés. 10-15 centivel magasodhat a perem fölé a hulladék. Szórjunk a tetejére földet, locsoljuk meg és várjunk 1-2 hetet. Amint beindult az érési folyamat, össze fog sűrűsödni, ezáltal lesüllyed a felső rész is.

Figyeljünk erre!
Akadnak olyan gyomnövények, melyek magja képes túlélni a bomláskor keletkező magas hőmérsékletet. Ha éppen a magtermelés időszakában dobjuk a komposztálóba, kikerüléskor kihajtanak, így visszafertőzhetjük a földet. Ezért gyomláláskor erre fordítsunk figyelmet.