Levél a lakberendezőhöz: „Szeretem a vőlegényem, de olyan rendetlen, hogy nem tudok így élni!”

Az alább olvasható levelet egy meg nem nevezett fiatal nő írta Fiona Mckenzie lakberendezőnek, aki a houseandgarden.co.uk magazin egyik szerzője évek óta. Az üzenet alatt a szakember válaszát is elolvashatod!

Szeretem a vőlegényem, de olyan rendetlen, hogy nem tudok így élni!

„Nemrég költöztem össze a vőlegényemmel, és nem vagyok biztos benne, hogy képes leszek így élni. Hihetetlenül rendetlen. Természetesen tudtam ezt, nem mintha sosem jártam volna nála, és ő is sokszor aludt nálam, de eddig nem éltem vele együtt, és most nagyon nehéznek érzem ezt az egészet.

A cipőit például szétdobálja az előszobában, a ruhái halmokban hevernek a földön, és amikor kiüríti a zsebeit, kis kupacokba gyűlik az aprópénz, blokkok és édességpapírok, amiket aztán véletlenszerű helyeken hagy el. Az ágya oldalán könyvek és magazinok tornyosulnak, valamint töltőkábelek, elemek és mindenféle holmi hever szanaszét. Az íróasztala a nappali-ebédlő-konyha egy légterű helyiségében van, mert heti három nap otthonról dolgozik, és az asztal környéke egy papírhalmokkal tarkított akadálypályává vált, amit vonalzók, üres kólásdobozok, meg mindenféle drótok díszítenek, amiket biztos, ami biztos alapon tartogat, merthogy elég kreatív. Az íróasztalról a rendetlenség átterjed az étkezőasztalra és a konyhapultra.

Szeretem őt, tényleg, de ez a káosz rettenetes szorongást okoz. Nemrég adtam el a saját lakásomat, és a legtöbb holmim raktárban van (igaz, az ő dolgai közül is sok ott van, de neki jóval több van, mint nekem). Az ő lakásában élünk jelenleg (egy hálószobás, tehát nem túl nagy), ami éppen eladó, mert közös házat szeretnénk vásárolni. A rendetlenségről már többször beszéltünk, és minden alkalommal megígéri, hogy jobban fog igyekezni, és egy ideig tényleg mindig javul a helyzet, de aztán visszatér a káosz. Mint kiderült, amíg velem nem jött össze, nem is igazán fogta fel, hogy mennyire rendetlen. Azt mondja, egyszerűen nem látja a problémát. Egyszer komolyabban össze is vesztünk, amikor megkérdezte, miért kellene az én elképzeléseimhez igazodnia ebben, de később bocsánatot kért. Néhány barátom szerint túlreagálom, de komolyan fontolgatom, hogy mindent szüneteltetek emiatt. Tényleg eltúlzom a dolgot? Akárhogy is, megoldás kell! Tudsz segíteni? Javítható a helyzet? Ha nem, mit tegyek? Van jövőnk együtt így?”

A válasz

„Köszönöm a leveled, nagyon átérzem – és bizonyos mértékig azonosulni is tudok vele. Talán nem lep meg, hogy a problémád nem egyedi, nagyon kevés ember él olyan valakivel, akivel ugyanazt gondolják a rendről. Meglepően sokan vannak, akik nem sokat adnak az – üres asztal, rendezett elme – elvre. Általában megpróbálunk együtt boldogulni, de amikor a különbségek látványosak ,a helyzet komolyabbá válik. Értem, amikor azt írod, hogy ez a probléma akár kapcsolat végét is jelentheti, és talán megnyugtatóan hathat, hogy az orvosi kutatások igazolják: rendetlenségben, káosz közepette élni valóban olyan stresszt okozhat, mint amit tapasztalsz.

Először is szeretném megvizsgálni a rend fogalmának kérdését, és azt, hogyan lehetséges, hogy az emberek ennyire eltérően vélekednek arról, mit jelent a rendszeretet. A pszichológusok általános véleménye szerint a rend szeretete tanult viselkedés, amelynek jelentősége gyakran gyermekkorunkra vezethető vissza, arra az otthoni környezetre, ahol biztonságban és kényelemben éreztük magunkat. Ha boldog gyermekkorunk volt, ahol a rend kevésbé, a kreativitás és az alkotás viszont fontos volt, jó eséllyel ezt visszük tovább. Ugyanakkor, ha egy kevésbé rendezett környezetben nőttünk fel, akkor az ehhez hasonló életmód kellemetlen érzéseket válthat ki bennünk. Ugyanez igaz fordítva is.

Több olyan problémáról is írtál, ami legalább esztétikailag javítható: tegyél egy széket arra a helyre, ahol a ruhakupac szokott lenni, vagy rakj ki mutatós kis tálkákat vagy tálcákat a zsebek tartalmának. Ezeket ugyan idővel ki kell üríteni, de addig is rendszerezettebbnek tűnik a környezet. Egyes szakértők szerint az is segíthet, ha a rendetlenebb fél számára biztosítotok olyan területeket, amelyek nem közös használatúak, így az, amit te káosznak neveznél, ott zavartalanul kibontakozhat. A jelenlegi lakásban ez lehet például egy fiók a konyhában vagy egy zárható éjjeliszekrény, amit ő telepakolhat.

Sok szempontból előnyös helyzetben vagy, hiszen tudod, hogy a jelenlegi állapot egyszerre átmeneti és fenntarthatatlan. Ha úgy döntesz, nem szakítasz emiatt, ez lehetőséget ad arra, hogy pontosan meghatározd, mire van szükséged az új házban, amit együtt vesztek. Úgy tűnik, mindketten profitálnátok abból, ha a párodnak külön dolgozószobája lenne.”

Forrás: houseandgarden.co.uk, fotó: freepik.com

2025. január 3. 22:44