Otthon a Mecsek lábánál

Annak idején Gerőfi J. Petra és családja nem bízta a véletlenre a választást otthonuk megteremtését illetően. Két-három évet adtak maguknak, hogy kipróbálják a vidéki életet egy kis faluban, bérelt házban, mielőtt saját lakás után néztek. „Gyerekkoromat és a fiatal felnőtt éveimet Budapesten töltöttem” – kezdi a történetet Petra. „Aztán megismertem a férjemet, aki Baranya megyei, és mivel akkortájt már kacérkodtam a vidéki élet gondolatával, keresni kezdtünk egy kis falut Pécs közelében, ahonnan könnyen elérhető az autópálya, a férjem munkahelye, megoldható, hogy láto-gassuk a fiait, és az óvoda, iskola is színvonalas.” Petráék bejelöltek egy kört a térképen Pécs vonzáskörzetében, és kirándulni kezdtek a környéken. „Amikor először befordultunk a faluba, eldőlt a sorsunk. Emlékszem, a postástól kérdeztük meg, hogy van-e kiadó ház, aztán amikor már biztosak voltunk benne, hogy maradunk, megláttam a lehetőséget egy '60-as évekből származó épületben, és belevágtunk az átalakításba.”

Galériához klikk a képre!

Amikor a család elkezdte az átépítést, fontosnak tartották, hogy helyi mesterek adják egymásnak a kilincset, noha Petrát a munkája nagyrészt Budapesthez köti, ezért mindeddig a szakembereket is innen ismerte. A fiuk egy óvodába jár az asztalos gyerekével, de már korábban eljutott Petrához színvonalas munkájának a híre. „Olyan iparost szerettem volna, aki legalább ötvenszer simít végig a fán, mielőtt átadja a megrendelőnek.” A kiváló szakemberek mellett Petráék egyik legkedvesebb élménye a kemence építése volt. „Rátaláltunk egy siklósi mesterre, Vass Zoltánra, aki három nap alatt felépítette a kemencét, ám hite szerint az utolsó tapasztást együtt kell végeznie a családnak, hogy valóban összehozzon minket a tűzhely melege. Maradandó emlék lesz a gyerekeknek, de nekünk, felnőtteknek is, ahogy nyakig sárosan tapasztottunk. Legvégül Zoli bácsi sütött az új kemencében egy adag pogácsát, és csak ezután pakolta össze a szerszámait.”

A kemence a belső kert dísze lett, ami azért is fontos volt, mert gyakran jönnek a családhoz vendégek, akikkel ősszel és télen is használják a hátsó udvart. Itt Petra férje a főszakács, míg a benti konyha a háziasszony birodalma. Egyértelmű volt, hogy erre a traktusra kerül a konyha-étkező-nappali hármasa is. „Bevallom, a nappaliban inkább csak hűvösebb estéken beszélgetünk, az élet központja a konyha.” Petra saját bevallása szerint önmaga legkeményebb megbízója volt, és jóval nehezebben hozott meg bizonyos döntéseket, mint amikor mások lakásait tervezi. „Túl sokszor kérdőjeleztem meg a választásaimat, többször kételkedtem magamban. Kevésbé bíztam az ösztöneimben, pedig más munkáknál nem szoktak megtéveszteni.” Minden nehézség ellenére Petra barátságos és remekül funkcionáló otthont tervezett maguknak, ahol a fafelületek melegsége mellett a fehér és a világosszürke tónusok láttatják tágasabbnak a tereket. 

Szöveg: Ványik Dóra Fotó: Vikman András Styling: Horváth Vera

2019. szeptember 28. 17:03