Mesébe illő pilisi ház

Nem akart sokat a fiatal házaspár: csak egy szobát, egy konyha-nappalit a garzonhoz, hogy elférjen a gyarapodó család. József építészként még annyit, hogy a ház legyen vállalható szakmai körökben, így fogalmaz: ne legyen ciki. A népmesei fordulatokkal teli történetben nem remélt jutalom a Média Építészeti Díja. Gyökerek nélkül nincs hajtás sem. „Amikor magunk mögött hagytuk a fővárost, édesanyám építésztechnikusként kiszámolta, hogy a telkünkre egy hatvanhét négyzetméteres házat tudunk felépíteni. Legyen két garzon, mondta, és ha majd eljön az ideje, bővítheted a sajátodat” – idézi fel József. A kis Mihály érkezésével egyre inkább hiányzott a tér, az az egy szoba.

Az építész pedig rajzolt és újra rajzolt, mígnem kitalálta, hogy egyszerűen megnyújtja a házat; és ekkor elöntötte a nyugalom érzése. „Meg kell hagyni, okos asszony az édesanyám. Rám maradt ugyanis a feladat, hogy a lejtős terepre ültessem a házat.” Persze ez akkor vált szükségessé, amikor Eszter, a feleség bölcsen és szeretettel ezt mondta: „Ha van még három méter, ahová építhetünk, csináld meg magadnak, legalább itt maradsz.” Ez az a momentum, amikor eldőlt a ház esztétikáját meghatározó, három szint belmagasságú épületszárny sorsa.

Galériához klikk a képre!

„Az a műhelyem és az építészirodám, a menedékem. Olyan, mint egy ragasztó, úgy tart ott engem.” Három év – újra a mesebeli szám – megfeszített problémamegoldás, folyamatos, fárasztó, áldozatos munka, amit József magára vállalt az építkezéssel. Nehéz béklyója volt a szűkre szabott büdzsé, tudta, hogy csak akkor épülhet meg a házuk, ha ő az építész, a szakmunkás és a műszaki vezető egy személyben. A szélsőségekig elment, hogy megtalálja az olcsó és legjobb megoldásokat, legyen szó építőanyagról vagy technológiáról. Azért döntött a favázas, könnyűszerkezetes építkezés mellett, mert volt valamennyi ácstudása. Kevés pénzből, egyedül és egyszerűen.

Ez volt a szempont akkor is, amikor megszületett a fahomlokzat terve. „Csak behajtok egy csavart és máris lóg a léc.” Ha a bilincs nem is lazult, szárnyra kapott a teremtő gondolat: a cseréplécek hosszában kettévágva dupla annyi anyagot jelentenek, máris spórolt. A körfűrészre nem tett távtartót, a vágási pontatlanságok, a tökéletlenség miatt a falécek surlófényben különös vibrálásba fognak. Alig százezer forintba került a száz négyzetméteres léchomlokzat, és milyen erős építészeti karakterrel bír! Történt még valami: Eszter mindvégig jelen volt, kritizált, dicsért, és mire álltak a falak, a környezetvédelmi szakjogász frissen végzett enteriőr stylistként kapcsolódott be az otthonteremtésbe. Azt mondják, így lettek szó szerint házasok a Pilis lankáin, egy csöndes zsákutcában, ha úgy tetszik: háttal a világnak.

Szöveg Füzesi Zsuzsa  fotó: Székely Péter