Az örömteli zsúfoltság titkai: ezért tesz boldoggá, ha sok tárgy vesz körül!

Polcokon sorakozó könyvek, szekrényben tárolt kerámiák, ablakpárkányon őrzött kavicsok: olyan dolgok, amelyek nem csupán használati tárgyak. A zsúfoltság nem feltétlenül jelent káoszt, olykor a meghittséget, biztonságot, emlékezést szimbolizálja.

Szinte mindannyian érezzük, hogy a minket körülvevő tárgyak nemcsak szimplán kitöltik a teret, hanem élettörténetünk hordozói is. Egy könyvekkel teli polc vagy valamilyen gyűjtemény sokkal több egyszerű dekorációnál: emlékeket idéz, megnyugvást nyújt és személyessé teszi a mindennapokat.

Ez az oka annak, hogy olykor egy zsúfoltabbnak tűnő otthon barátságosabb, mint egy letisztult, szinte üresen hagyott lakás, mert tükrözi, kik élnek benne és mi fontos a számukra. Ugyanakkor különbséget kell tenni a tudatosan elhelyezett tárgyak és a rendezetlen kupacok között – az előbbiek lelket adnak az otthonnak, az utóbbi inkább megterheli azt.

A tárgyakhoz való kötődésünk pszichológiai hátterében az emlékezés, az identitásunk és a biztonságkeresés áll. Nem véletlen, hogy sokan nem tudnánk elképzelni az otthonunkat a régi könyvek, egykori karácsonyi ajándékok vagy apró, piacon lelt kincsek nélkül. Ezek adják meg a „jóféle rendetlenség” varázsát!

Ezért tesznek boldoggá a tárgyaink – olykor nem is olyan rossz egy kis zsúfoltság!

A körülöttünk lévő apróságok, emlékek és kincsek különleges energiát árasztanak. Ennek köszönhető, hogy egy zsúfoltabb otthon sokszor a nyugalom szigetének érződik. A tárgyak történeteket mesélnek és összekötnek a múltunkkal. A pszichológusok szerint az ilyen „zsúfoltság” amolyan érzelmi kapaszkodó: tárgyaink emlékeztetnek élményeinkre, kapcsolatainkra, utazásainkra.

„A dolgok, amelyeket gyűjtünk, bizonyos fokig proust-i emlékeztetők – felidéznek más időket és helyeket” – mondta a House & Garden cikkében Benedict Foley formatervező. Az apró csecsebecsék, kerámiák vagy könyvek mind-mind életünk egy-egy fejezetét őrzik magukban. „Imádom, hogy olyan dolgok vesznek körül bennünket, amelyeket lassan, idővel szereztünk meg. Egyiket a barátainktól kaptunk, a másikat a piacon találtuk – ezek az apróságok az életünk pillanatait tükrözik” – magyarázta a lapnak Luke Edward Hall művész és designer.

Bár a fenti érvek jól hangzanak, azért van azonban pont, amikor a szeretett tárgyakból is túl sok lesz. Mondhatni, jóból is megárt a sok. „Nem szeretnénk azt érezni, hogy megfulladunk a tárgyaktól” – mondta Hall, aki párjával évente egyszer átválogatja gyűjteményét. Ez egyrészt szabad helyet teremt, másfelől felszabadító érzést is nyújt.