Édes élet áfonyával, szederrel, ribizlivel

A reggeli piacozás számomra egy kicsit olyan, mint a kincskeresés. Ilyenkor júliusban bogyós gyümölcsökre vadászom, amelyek a gyerekkorom ízeit jelentik, amikor mami telkén segédkeztünk a szüretelésben. A roskadozó bokrokra gondolok és szívem szerint már a piacon nekiállnék szemezgetni a frissen szedett ribizliből, áfonyából, szederből, úgy, mint tízévesen.

Mennyire szépek voltak azok a vidám, gondtalan nyarak! Csak fejünkbe nyomtuk mami szalmakalapját, és szedőedényekkel felszerelkezve indultunk is a kertbe, mert tudtuk, hogy mindig tartogat számunkra finomságokat. Egy keveset persze a tálakba is gyűjtöttünk, de leginkább csak egyenesen tömtük a szánkba az érett gyümölcsöket. Lecsippentettük a ribizlit és megtanultuk, hogyan húzzuk le a fogainkkal a vörös szemeket úgy, hogy a szár egyben maradjon. Már ügyesen kikerültük a szeder tüskéit, hogy megkaparinthassuk fanyar termését. Mami pontosan tudta, hogy így is marad még elegendő, amelyek süteményekké, szörppé lényegülhetnek át a konyhájában.

A sütés szeretete, maminak hála, a véremben van. Sütni szenvedély, legyen az egy régi családi recept, vagy egy olyan édesség, amihez külföldi emlékek fűznek. A clafoutis-t, egyik kedvencemet Franciaországban ismertem meg, amikor az avignoni platánfák alatt a barátaimmal egymás után tüntettük el a tejsodószerű sült pitéket. Most itt a friss szeder, így azt rakok bele. Ha az áfonyára gondolok, akkor mindig a sajttorta jut eszembe, aminek Spanyolországban lettem rajongója. A kézműves cukrászatban, ahol dolgoztam, annyit sütöttem belőle, hogy már csukott szemmel is elkészítettem volna. Egy kis áfonyalekvárt is teszek bele a friss gyümölcsök mellé. Nagyon szeretem a savanyút az édessel kombinálni, a piskótatekercset pedig még inkább. Mami baracklekvárral tekerte fel, én pedig most egy lágy fehér csokis krémmel kenem meg és megszórom ribizlivel. Kész ízorgia.

Persze még mindig marad mindenből annyi, hogy a pillanatot kiélvezve, a konyhaasztalnál állva szemezgessek az áfonyából, a szederből, és a speciális technikánkkal lehúzzam a szemeket a ribizli száráról, pontosan úgy, mint húsz éve. Ez olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni.

Szöveg, fotó: Neubauer Judit

2015. július 8. 12:10